Az utolsó pillantás-ok
A szerlemes
Hát ennek is, mint minden másnak,-
Múlnak az álmok, a boldog percek,
Bokron a levél fázósan reszket,
– vége lett sajnos az idei nyárnak.
Nincs élvez?je a fodros hullámoknak,
A vízben csak vadkacsák lubickolnak.
A vitorlás is, szerelmünk fészke,
Csak emlékszik tüzünk vad ütemére
Nevetve mondta: hidd el csak ennyi.
Gyönyör? volt, engem így kell szeretni.
Nem akarom látni szomorúságodat,
S egy könny? csókkal zárta le ajkamat.
A vonat indul, könnycsepp a szemben
utolsó pillantásom sósíz? cseppben.
Az Öreg
Az évek észrevétlen múltak,
S ? csendben magára maradt,
A gyermekek már rég szétszaladtak
S párját is ?rzi egy szomorú sírhant
A tornácon ül, könnyei folynak
Végignéz a frissen nyírt zöld gyepen
Emitt gyümölcsfák sorakoznak
Amott rózsák nyílnak színesen
Az orvos mondta: ez már a vége.
Kitelt az élet, nincs több csoda
Még szeretett volna egy ágyást
A kis patak mellé a kert végibe
De egy felrebben? madárka vonzza
Az utolsó, búcsúzó pillantását.
A terrorista
Gy?lölt kép, a nyugalom képe,
A gondtalan, cseveg? embereké.
Itt lesz hát jó. Megtudják végre,
Milyen a sors, a nyomorultaké.
Miattuk van nincstelensége,
Népe léte a hontalanoké,
Minden hitetlen kiontott vére,
Szent áldozat az igazi hitért.
Kezében vádlón robbant a bomba,
A pusztulást hozó vágyott fétis,
És torkaszakadtából ordított :
Ez vár minden megalkuvóra!
S még az utolsó pillantása is,
Perzsel?en gyilkos lángot fogott.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.24. @ 18:04 :: Kováts Péter