Az olasz avantgárd m?vészeti mozgalom idén ünnepli centenáriumát, ebb?l az alkalomból vásárolta meg egyik bádogpéldányát a londoni British Library. Az intézmény 83 ezer fontot fizetett a könyv szépnek tartott, huszonhét oldalas bádogpéldányáért.
Stephen Bury, a londoni könyvtár európai és amerikai gy?jteményének vezet?je elmondta: a részleg tízezer darab, az avantgárd mozgalomhoz köt?d? nyomtatott m?vel rendelkezik.”Nálunk található a három legfontosabb futurista könyv, és így együtt tanulmányozhatjuk ?ket.”
A bádog kiadású Futurista kiáltvány tartalmazza Filippo Tommasso Marinettinek, a mozgalom alapítójának néhány versét is és barátjának, Tullio D’Albisolának illusztrációit.
“Le akarjuk rombolni a könyvtárakat, az akadémiák minden fajtáját, és harcolni akarunk az erkölcsösködés, a n?mozgalom és minden megalkuvó vagy hasznos hitványság ellen” – hirdette a kiáltvány.
“Ez a bádogpéldány különleges ötlet, tanúbizonysága egy mozgalom forradalmi szellemének, amely ?szintén hitte, hogy a m?vészet megváltoztathatja a világot” – mondta Bury.
A futurista m?vészeti-irodalmi irányzat a XX. század elején alakult ki, vezéregyénisége Filippo Tommaso Marinetti volt, els?sorban Olaszországban terjedt, de nagy hatást gyakorolt például az orosz avantgárd m?vészekre is.
A Futurista kiáltványban Marinetti kifejtette a mozgalom ideológiáját, a múlt lerombolását hirdette és a modernizmust, különösen a gépeket, a sebességet és a mozgást dics?ítette.
Futurista kiáltvány
1. A veszély szeretetét, az er?re és merészségre való törekvést akarjuk megénekelni.
2. A bátorság, a vakmer?ség, a lázadás lesznek költészetünk lényeges elemei.
3. Az irodalom mindmáig a megfontolt mozdulatlanságot, a révületet és az álmot magasztalta. Mi a kihívó mozgást, a lázas álmatlanságot, a futólépést, a halálugrást, a pofont és az ökölcsapást magasztaljuk.
4. Megállapítjuk, hogy a világ nagyszer?sége új szépséggel gazdagodott: a sebesség szépségével. Egy versenyautó, kirobbanó lélegzet? kígyókhoz hasonlatos, vastag csövekkel díszített motorházával… egy bömböl? autó, mely úgy száguld, mint a kartács, szebb, mint a Szamothrakéi Gy?zelem [szobra].
5. Azt az embert akarjuk dics?íteni, aki a kormánykereket tartja, melynek képzelt rúdja átéri a földet, rohanó futásban, földi pályájának körein.
6. Kell, hogy a költ? hévvel, nagyvonalúsággal és teljesen adja oda magát, hogy a leglényegesebb elemek lelkesít? hevét növelje.
7. Nincs másban szépség, csak a küzdelemben. Egy m? sem lehet igazi alkotás, ha nincs támadó jellege. A költészetet úgy kell felfogni, mint heves támadást ismeretlen er?k ellen, hogy azután az ember el?tt megadásra lehessen kényszeríteni ?ket.
8. A századok legkiemelked?bb csúcsán állunk!…Miért kellene hátranéznünk, ha ki akarjuk tárni a Lehetetlen rejtelmes kapuit? Tegnap meghalt az Id? és a Tér. Már a teljességben élünk, miután megteremtettük az örök, mindenütt jelenlev? sebességet.
9. A háborút akarjuk dics?íteni – a világ egyetlen megtisztítóját -, a militarizmust, a patriotizmust, a felszabadultak destruktív magatartását, azokat a szép elveket, melyekért meghal az ember, és a n? megvetését.
10. Le akarjuk rombolni a múzeumokat, a könyvtárakat, az akadémiák minden fajtáját, és harcolni akarunk az erkölcsösködés, a n?mozgalom és minden megalkuvó vagy hasznos hitványság ellen.
11. Meg fogjuk énekelni a munkától, örömt?l, vagy a lendülett?l felkavart nagy tömegeket: megénekeljük a forradalmak sokszín? és sokhangú áradatait a modern világvárosokban; megénekeljük a fegyvergyárak és vad villamos holdaktól megvilágított hajógyárak vibráló éjszakai tüzét; a mohó állomásokat, melyek füstölg? kígyókat nyelnek el; a csavart füstjük szálán felh?kre függesztett m?helyeket; a hidakat, melyek mint óriási tornászok kapaszkodnak át a folyókon s késpengeként villognak a napfényben; a kalandos g?zhajókat, melyek a látóhatárt kémlelik, a széles kebl? lokomotívokat, melyek mint hatalmas, csövekkel kantározott fémlovak toporzékolnak a síneken, és sikló szállását a repül?gépeknek, melyek légcsavarja zászlóként csattog a szélben, s úgy tapsol, mint a lelkes tömeg.
Olaszországból repítjük világgá a felforgató és gyújtogató er?szakosságnak ezt a kiáltványát, mellyel ma megalapítjuk a Futurizmust, mert meg akarjuk szabadítani ezt az országot a professzorok, régészek, idegenvezet?k és antikváriusok b?zös rákfenéjét?l. Itália már hosszú ideje az ócskaságok piaca. Meg akarjuk szabadítani ?t a múzeumoktól, melyek mint megszámlálhatatlan temet?k befedik az egész országot.
Múzeumok: temet?k!…Valóban azonosak, hiszen itt, is szerencsétlenül vegyülnek össze olyan testek, melyek nem ismerik egymást. Múzeumok: nyilvános hálótermek, amelyben örökké gy?lölt vagy ismeretlen emberek mellé kell letelepedni! Múzeumok: a fest?k és szobrászok lehetetlen vágóhídjai, ahol a pályabérül kit?zött falakon színek és vonalak ütésével vadul egymást öldösik! Hogy valaki évente egyszer, mint halottak napján a temet?be, ide is elvándoroljon… azt még megengedem. Hogy évente egyszer ajándékul virágokat tegyen a Gioconda elé, azt is megengedem… De azt már nem t?röm el, hogy naponta sétálva vezessék a múzeumokan keresztül szomorúságainkat, törékeny bátorságunkat, beteges nyugtalanágunkat. Miért kell megmérgez?dni? Miért kell megposhadni?
És mi mást lehet egy régi képen látni, mint a m?vész fáradságos vonaglását, amellyel az álmának teljes kifejezését gátló legy?zhetetlen akadályokat kijátszani igyekszik?…
Egy öreg képet megcsodálni annyi, mint érzékenységünket hamvederbe önteni, ahelyett, hogy a teremtés és a cselekvés vad lendületével messzire hajítanánk el?re. Azt akarjátok tehát, hogy a múlt örökös és haszontalan csodálásában, melyb?l végzetesen elgyengülve, kimerülten és megtaposva kerültök ki, elpocsékoljátok legjobb er?iteket?
A valóságban, kijelentem nektek, a múzeumok, könyvtárak és akadémiák (felesleges er?lködések temet?i, megfeszített álmok kálváriái, megcsonkított lendületek iktatói!…) mindennapos látogatása ugyanolyan káros, mint a becsvágyó akaratuktól és elméjükt?l megrészegedett ifjak szül?inek szívós gyámkodása. A haldoklóknak, a betegeknek, az elzártaknak hadd maradjon csak ez; a megcsodált múlt talán balzsam az ? bajaikra, hiszen a jöv? el?lük el van rekesztve… De mi nem akarunk többet tudni a múltról, mi, fiatal és er?s futuristák!
A szenes ujjak dobják csak a vidám t?zvészeket! Erre! Erre! Gyorsan vessetek tüzet a könyvtárak polcaira!…Térítsétek el a csatornák futását, hogy elöntsék a múzeumokat!…Ó, milyen öröm lenne látni, amint ezeken a vizeken lebegve úsznának az árral, szétszaggatva és megfakultan, a régi dics?séges vásznak!… Ragadjátok meg a csákányokat, a fejszéket, a kalapácsokat, és romboljátok, romboljátok könyörtelenül a tiszteletre méltó városokat!
A legid?sebb közülünk harmincéves! tehát legalább egy évtizedünk van, hogy véghez vigyük munkánkat. Majd ha negyvenévesek leszünk, más, fiatalabb és nálunk értékesebb emberek hadd dobjanak csak a papírkosárba bennünket, mint felesleges kéziratokat. Egyenesen ezt szeretnénk!
Követ?ink ellenünk fordulnak majd; mindenfel?l jönnek els? énekeik szárnyas ritmusára táncolva, felnyújtva horgas, rabló ujjaikat, s az akadémiák kapuiban kutyamódra szimatolják a könyvtárak katakombáiba jutott; már rothadó elméink er?s szagát. De mi nem leszünkott… Végül is – egy téli éjszakán – megtalálnak bennünket a nyílt mez?n, egyhangú es?t?l kopogó szomorú fészer alatt, és látják majd, hogy remeg? aeroplánjaink mellett kuporgunk, és képeink repülése alatt mostani könyveink tüzénél melengetjük kezünket.
Köröttünk tolongnak majd, lihegve az aggódástól és megvetést?l; és feldühödve büszke, fáradhatatlan lángolásunkon, ránk vetik magukat, hogy megöljenek. Akkora gy?lölet hajtja majd ?ket, mint amilyen szeretetet és csodálatot érezzek irántunk szívükben.
Szemükben sugarasan robban majd az er?s és egészséges Igazságtalanság. – A m?vészet ugyanis nem lehet más, mint er?szak, kegyetlenség és igazságtalanság.
A legid?sebb közülünk harmincéves: tehát a nyers akarat, a ravaszság, a vakmer?ség, a szerelem és az er? ezer és ezer kincsét tékozoltuk már el; elhajigáltuk ?ket türelmetlenül, dühödten, anélkül, hogy értékeltük volna, anélkül, hogy tétováztunk volna, anélkül, hogy megpihentünk volna, lélekszakadva… Nézzetek ránk: Még nem vagyunk kimerültek! Szíveinkben semmi fáradságot nem érzünk, mert a t?z, a gy?lölet és a sebesség táplálja ?ket!… Csodálkoztok rajta?… Pedig logikus, mert ti arra sem emlékeztek, hogy éltetek. Kiegyenesedve a-világ tetején még egyszer odahajítjuk kihívásunkat a csillagokhoz! Ellene szóltok-e valamit?… Elég! Elég! Ismerjük már azokat… Értjük!… Szép és hazug értelmünk megállapítja, hogy mi vagyunk ?seink összefoglalása és meghosszabbítása. – Talán!… Ám legyen!… De miért fontos? Nem akarjuk megérteni!…
Jaj annak, aki ezeket a gyalázatos szavakat megismétli!…Emeljétek fel a fejeteket!…
Kiegyenesedve a világ tetején, még egyszer odahajítjuk kihívásunkat a csillagokhoz!…
Ki az a ma él? filozófus, aki a sebességet tekinti korunk egyik legfontosabb meghatározójának?
Forrás: www.undock.eu
A futurista mozgalom centenáriumának tiszteletére kulturális rendezvények egész sorát tartják Rómában február 20-tól – jelentette be az olasz f?város polgármesteri hivatala. Arról fognak megemlékezni, hogy a Le Figaro cím? párizsi napilapban 100 éve jelent meg Filippo Tommaso Marinetti olasz író (1876-1944) futurista kiáltványa, a mozgalom eszmevilágának alapvetése.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
