– Jöjjön! – szólították fel az Elosztó felirattal ellátott ajtóval szemközt várakozó reklámszövegírót.
Vass Tibornak fogalma sem volt miként került oda, azonban egy-egy görbe este után máskor is kihagyott már az emlékezete. Most ráadásul rendkívül furcsán érezte magát, mint aki az ötödik kávé után nem fér a b?rébe.
– Üljön le – folytatta a szakállas alak határozottan. – A bemutatkozással ne fáradjon, úgysem tudna újat mondani.
– Elárulná, kik maguk, és hol a fenében vagyok? – kérdezte a szövegíró idegesen. Cseppet sem volt ínyére a pökhendi stílus.
– Azzal egyel?re ne foglalkozzon, a helyzetén úgysem változtatna. Beszéljünk inkább arról, hogy mostantól mi az új beosztása. Cégünknek újabb forgatókönyvírókra van szüksége, és úgy találtuk, magában a kell? fantázia párosul a kívánatos aprólékossággal. Az is el?nyére szolgál, hogy eddig is kreatív munkát végzett, ha nem is olyan színvonalon, mint képzeli. Emellett arról is megbizonyosodtunk, hogy Ön meggy?z?dés nélküli, cinikus ember, akinek semmit sem jelentenek az etikai szempontok.
– Na, és honnan szedi mindezt? – kérdezte Vass, mint akit váratlanul hátbatámadtak. A kellemetlen, vibráló lebegésérzet is zavarta.
– Nézze, teljesen felesleges er?lködnie, maga is tudja, hogy igazam van. A megfigyelési osztályunk olyan eszközökkel rendelkezik, amir?l maguk álmodni sem mernek. Azt is tudjuk, hogy titokban az orrát túrja. Ismerjük a szokásait, hogy hasonfekve alszik, és egy fényképet hord a volt feleségér?l a tárcájában. A körmeit tíznaponta vágja, és ha besokallt a magánytól, ázsiai n?kr?l fantáziál. De továbbmegyek, a cselekedetei nagyrészér?l el?bb tudunk, mint maga. Nyugodtan elhiheti nekem, egyetlen lehet?sége maradt, azt csinálja amit mondunk magának. Fél óra múlva forgatókönyvíróként kezd az alagsorban.
– De mit fognak szólni a munkahelyemen? – kérdezte Vass Tibor elbátortalanodva.
– Ott már nem fogják többé keresni – morogta a szakállas vészjóslóan.
– Legalább hazaugorhatnék rendbeszedni magam?
– Azt hiszem, ideje közölnöm magával, miért került ide. Uram, a szíve nem tudta tartani a tempót a kicsapongó életmódjával, így néhány perce felmondta a szolgálatot. Ön halott, és mostantól az örökkévalóságig a cégünket szolgálja. Ha jól dolgozik, néhány évezreden belül osztályvezet? is lehet.
Vass Tibor érezte, hogy elsápad, amennyiben egy lélek képes ilyesmire.
– És, ha megtagadom a munkát?
– Ez jó. Errefelé nem ismerjük a sztrájkjogot, és azt is elárulhatom, még sohasem volt rá példa. Nálunk már az is nagy szó, ha egyáltalán valakinek van munkája. Kreatív, irodai tevékenységr?l ne is beszéljünk. A legtöbben csak ülnek odalent, nyakig a fortyogó szurokban. Szóval, áll az alku? Mint mindig, a döntés a magáé – vigyorgott a szakállas.
– Hogy kerülhettem ide? – motyogta a volt reklámszövegíró lehorgasztott fejjel. – Mégcsak nem is hittem, hogy létezik ehhez hasonló.
– Sokan teszik fel ugyanezt a kérdést. Hiszen könnyedén elkerülhette volna ezt a helyzetet. Csak a választás számít, hogy miben hisz, cseppet sem érdekes. Mi csak felkínáltuk a lehet?ségeket, ám a választás mindig az Öné volt. Ha végiggondolja a döntései esetleges következményeit, valószín?leg most a háromszázadikon gyümölcsnektárt szürcsölgetne a Tökéletes harmónia teraszán.
Mintha ányalatnyi szomorúság vegyült volna a szikár férfi hangjába.
– De ne filozofálgassunk, egész napra be vagyok táblázva. A halál nem áll meg – tette hozzá rezignáltan.
– Ha itt kimegy – mutatott a hátsó ajtóra -, a recepción eligazítják. A munkája egyszer? lesz, néha akár szórakoztató is. Kap egy listát, és forgatókönyvet ír az azon található személyeknek. Id?nként ránézünk arra, amit csinál, de ha beválik, szabad kezet kap. A lényeg, hogy megfeleljen a kor elvárásainak, melyek ugyanúgy változnak, mint a divat. Tegnap igavonó parasztok szántották az uraság földjét, ma akciófilm az egész élet. Egy a fontos, állítsa választás elé a szerepl?it, régiesen szólva, kísértse meg ?ket. Egy forgatókönyvíró gyakorlatilag mindent megtehet, a cég vezetésének mindössze egyetlen kikötése van, döntést nem hozhat az alanyai helyett. Legjobbak a világos, sokszor próbált csapdahelyzetek, amikbe maga is olyan gyanútlanul belesétált: pénz – tisztesség, család – karrier, szenvedély – h?ség. A tehetség a csomagoláshoz kell, de ezt maga már kiválóan elsajátította a korábbi szakmájában.
A szakállas férfi a faliórára nézett.
– Habár errefelé mindez viszonylagos, mégsincs több id?m magára. Lassan ellepik a folyosót odakint. Várjon! Még egyvalamit. Ügyeljen a részletekre!
Legutóbbi módosítás: 2009.02.26. @ 07:40 :: Magyar Csaba
