A kép foglya is csak
afféle cserfes rab;
ketrecében vallomást tesz
a derivált én,
mint tavasszal az
éled? természet,
ám a tudat
odalopja mellé
a pillanat kig?zölgését,
és párája
ezer színben aggatja rá
a világ bokrain
fennakadt sóhajokat.
De ami szabad,
az túlcsordul keretén,
és tovább nemzi
a mostohán elomló
álmokat,
mert hisz’ minden
költemény…
Legutóbbi módosítás: 2009.02.27. @ 13:48 :: Panka Tamás