Csuklómból ered az erdő – kezem,
Ujjaim, öt szél kócolta fa.
Körmeim fészkek – madarak otthona.
Körömágyam lemenő Nap,
Az apró ráncok – száz patak.
Szőrszálaim – füvek.
Anyajegyek – hegyek.
Ökölbe rándulásom
Leszegett, eső nélküli,
Kifeszített mozdulatlan tenyerem azonban
Idő – békebeli!
Legutóbbi módosítás: 2009.02.27. @ 16:58 :: Kőmüves Klára