Olyan kis véznák a napok,
hogy még én sem tudom
zsíros tenyeremmel
jóllakatni őket, ilyenkor télen.
Az erekben éppen csak
látszólag kering valami folyadék,
mint befagyott patakunknak
jege alatt kínlódó buborék,
úgy küzd a plazma.
Üres polcokkal kong a kamra,
az utolsó egerünk is elköltözött.
Fagyott fű között lézeng
jól begombolt gondolatom.
Tudod, én nem hagynám,
hogy megbetegedjen!
