A két férfi keményen dolgozott. A hideg ellenére kimelegedtek, hiszen küszködniük kellett a fagyos talajjal. Egy ideig csak az ásók zaja, a kiemelt és hátrajahajigált rögök puffanása hallatszott. Majd a fa fedelet is lefeszítették.
– Na, nézzük – szólalt meg az alacsonyabb. Rendetlen szakállát itt-ott dér lepte. Zseblámpájával rávilágított a halottra. A nagyobbik termet?, sísapkás alak gondosan átkutatta a zsebeket, majd, mivel nem akadt semmire, a koponyát, pontosabban a halott fogazatát kezdte el tanulmányozni.
– Mázlink van! – lendítette karját a leveg?be örömében.
– Hátul találtam kett?t. Add a fogót! – utasította társát, majd gyakorlott mozdulattal kibillentette a fogakat a helyükb?l. Aztán gondosan a többi mellé rakta a zárható nejlonzacskóba.
– Rendesen megdolgoztattál bennünket – motyogta a szakállas, miközben visszaszórták a földet a koporsóra.
– Mostanában szinte semmit sem hagynak a halottakon.
– Az biztos, hogy érz?dik a válság.
– Ilyenkor legjobb, ha a fogakra hajt az ember.
– A porcelán is alaposan betett nekünk. A régebbi generációt meg már majdnem teljesen átforgatták.
– Az egyetlen jó hír, hogy folyamatosan emelkedik az arany ára.
– Na, nézzük, mit szedtünk össze eddig.
– Négy fog, egy arany nyaklánc és egy karköt?. Meg az az ezüstnek t?n? képkeret a családi fotóval. Ilyen hülyeséget!
– Nem valami sok. Ráadásul a harmadát le kell adni a temet??rnek.
– Kész rablás, régebben a negyedével is beérték.
– Na, csináljunk meg mégegyet. Nemsokára virrad.
A férfiak ismét nekiláttak, a néhány napja kiszemelt másik sírnál. A felirat alapján ügyvéd volt a megboldogult. Összeszokottan dolgoztak, de így is jó félórába telt, mire felnyitották a koporsót.
– A ruházata bíztató – mondta izgatottan a sísapkás. – Tuti, hogy varratta az öltönyt.
– A cip?je is rendesen vasalt, b?rtalpú – f?zte hozzá a szakállas, miközben lehúzta a halott lábáról.
– Megér párezret.
– Vajon miért hagyták a névjegyeket? Talán a túlvilágon is folytatni akarta a praxist?
– Nézd csak, egy zsebóra. Egy Doxa! Igazán rendes rokonaid vannak – veregette meg a halott vállát az alacsonyabb.
– Ez valóban szerencsés – helyeselt a sísapkás. – Azt hiszem, mára végeztünk.
– Hiába, a megérzés.
– Több ez annál, szakszer? felmérés, avatott végrehajtás, igazi teammunka.
– Amondó vagyok, tíz év amat?rködés után ideje, hogy profiként folytassuk.
– Az biztos, hogy szórakoztatóbb, mint a hivatalban intézkedni.
– Egyébként is, szabadúszó lettem. Kirúgtak a könyvtárból.
– Amúgy nekem is felmondtak a múlt héten.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.28. @ 18:17 :: Magyar Csaba
