Emlék
Koosán Ildikó
Szedret szedek a napsütésben,
tüskétlen, nemes, szép, nagyszemű.
Egy csábító szem számba olvad,
micsoda íze van! Nagyszerű!
Az íze ilyen volt régen is
mit akkor szedtem én, kisgyerek
kis pléhcsuporba rakva szépen
minden apró, hamvas kis szemet.
Dacolva tüskével, bozóttal a
hegyoldalon majd térden álltam,
nyúltam érte; Ezt még elérem!
Boldog voltam, hogy megtaláltam.
Siettem haza diadallal,
kísért jó társam, az öröm.
Anyám kezébe adtam büszkén,
Ö így szólt: Kislányom! Köszönöm!
Évek repültek messze azóta…
Díszes bögrém tele lesz lassan.
Tetejére csordul a könnyem,
már nincs akinek odaadjam.
Legutóbbi módosítás: 2013.08.12. @ 09:37 :: Koosán Ildikó
