Már napok óta itthon voltam, s mégis visszavágytam a távoli Loire menti csendes falvakba. Itthon voltam és honvágy gyötört. Nagyon furcsa, rossz érzés. Nem örültem az itthonlétnek. Amboise, Blois, Chambord, Chenonceau, Cheverny szépséges kastélyai még bennem éltek, azaz én éltem bennük a képzeletemmel. Az élményeket feldolgozni napokig, hetekig tartott. A táj és az építészet harmóniája, szépsége, csodálatos együttélése teljesen magával ragadott. Addig csak álmodhattam efféle szépségekről S akkor teljes valóságában megcsodálhattam, érinthettem, tapasztalhattam, átélhettem. Leírhatatlan, amit ott éreztem. A sekély, csendes, lassú folyású Loire mentén olyan méltósággal emelkedtek ki a nyugodt, békés tájból ezek az építészeti alkotások, mintha valami csodálatos mesevilágból nőttek volna ki.
Felejthetetlen. Lassan kilenc éve már, hogy ott jártam. A kirándulás élménye egy életre bennem él tovább. őrzöm. Egyike legféltettebb kincseimnek.
Fontainebleau volt egy másik csoda. Itt nemcsak a kastély, és az őt körbeölelő park, a fák, a kastéllyal együtt élő élővilág is ámulatba ejtett. „fontainebleau -i emlék”, „fontainebleau-i erdők” járt a fejemben. Nem csoda, hogy Paál Lászlót, a zseniális festőművészt is megihlette, s itt festette legszebb alkotásait.
Versailles már álom volt az álomban. Magam sem hittem, hogy mindezt láthatom, hogy létezik ennyi pompa, szépség egy műben? Létezett. S ha így vigyáznak rá, még sokáig hirdetni fogja a Napkirály idejében kialakított fényőzést, gazdagságot. Ezt nem elég egy napig végigjárni. Ide vissza kell még jönni. Akkor, amikor ott jártam, tavasz eleje volt. A természet még csak bontogatta csodálatos új ruháját. Ezt a csodát úgy látni, amikor virágba borulnak a fák, s a természet teljes pompájában ragyog, azt hiszem, úgy még szebb lehet.
Párizs… Este láttam meg. A világ legszebb esti fényekben úszó városát. Nem csalódtam. Itt láttam meg a legnagyobb álmomat. Párizsról álmodoztam már évek óta, s most beteljesedett. Nem hittem a szememnek. Párizst először este kell meglátni, a fények városát. Utána lehet nappal is felfedezni. Párizs ígért nekem ezer meg egy csodát. Ígéretét be is tartotta. De erre kevés volt három nap. Egy hét sem elég. Ízelítőnek akkor nagyon sok volt nekem. Nem voltam hozzászokva ennyi szépséghez.
Párizsból vasárnap este indultunk vissza Budapestre. Éjjel utaztunk. Pestre nappal érkeztünk, kora délután. Akkor az érkezés lehangoló volt. Mindenem tiltakozott a visszaút ellen. Akkor kezdődött… a honvágyam.
Már napok óta itthon voltam, s gyötört, nem hagyott nyugton egy új, szokatlan, furcsa érzés. Visszavágytam…
Legutóbbi módosítás: 2009.03.16. @ 09:14 :: Szulimán Eleonóra