ablakom tükrében bukfencezett a múlt…
Hallgatagon ültünk,
messze egymás mellett,
– begyulladt szemedbe
csepegtetni kellett –
humorod persze
távolban maradt,
karcolták a csendet
csenevész szavak…
Debrecen felé így
gurult a hosszú út,
ablakom tükrében
bukfencezett a múlt,
féltettem a tájat,
mert csak hátra szaladt,
– váratlanul tört rám
a tétova tavasz…
Sirattam magányunk
néma vallomását,
hallottam a rügyek
harsány pattanását,
s míg ablakot tártam
a jövő ködén,
fénybimbók szökelltek
a járda kövén,
borzolta bársonyát
a húsvéti barka,
fészkek készül?dtek
madárnász kalandra,
tejszínkék hab
hullott az ég
szemöldökére
– nyújtózó fű között,
s lám – virágfehérbe
öltözött…
egy kislány.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Péter Erika
