Nagyon vicces! Még a kérdés felvetése is! Mi másért választaná az ember az önpusztítást, mint a miatt, mert:
1; Elhatározza, először.
Ezt így csináltam én is, de könyörgök, megértésért könyörgök, a világ megértéséért: muszáj volt megtennem. Nem egészen tiszta a dolog még előttem sem, abban a vonatkozásában, hogy miért önállóan, nekem kell elbánnom magammal, ilyen csúnyán? Úgy gondolom, beletartozom abba a körbe, még ha szédítő kör is, amit társadalomnak neveznek. Nem biztos, hogy rendes tagja vagyok, ez így igaz. Nincs azonban tudomásom arról sem, hogy meghívott tagként vennék részt mindebben. Részt venni? Már nem sokáig, hamarosan hat a méreg. (Vagy hét, majd még egyszer összeszámlálom, ha marad erőm, ilyenre.)
Ez ideig öt volt. Esetleg nyolc, már ahogy kivettem némely megszólalásból. Mondták: „nekem aztán nyolc”.Ezt ők mondták, a többiek közül a valakik. Azok, akik ilyent mondtak.
Nos, azt gondolom, tekintettel arra, hogy én is fizettem a társadalombiztosítást, akár más is, nem biztos, hogy ezt a kényelmetlen öngyilkosságot egyes egyedül, magam kell végrehajtanom magamon. Bizonyára kell lennie valami jogi procedúrának, ami ezt lehetővé teszi. Tudom, most nincs időm hosszas eljárások eredményének kivárására… Egyébként sem vagyok híve a – hogy úgy mondjam – Pató Pál nyomdokán haladó ügyintézésnek. Ám nem ragoznám tovább, már elkövető vagyok a dologban, tudom, mindezt főleg magamnak köszönhetem. (Itt megállnék egy pillanatra, mert ha már így adódott, nem szeretnék tiszteletlen lenni senkivel sem, így leginkább magammal szemben sem. Emiatt most, és itt, ünnepélyesen kinyilvánítom magam felé: Tehát, köszönöm, szépen!)
Most, hogy ezen is túl vagyok, valamint továbbra sem jelentkezik még az eltervezett hatás, folytatnám az elkövetés indokolását, ám nem is annyira indokolását, mint inkább a lehetőleg körültekintő indoklását, a miértnek:
2; Meghányja-veti a dolgot, másodszor.
Majd sokadszor is, mint a jelenlegi helyzetből elháríthatatlanul bekövetkezendő cselekedetet. Még egyszer áttanulmányozva az esetleges kibúvási pontokat, amikor is a visszavonhatatlannak látszó történés végzetességét még meg lehetne másítani. Tudja azonban, hogy jelen helyzetet nem ő, hanem a Társadalom nevű szörny okozta, akit úgy tűnik, ez ideig feleslegesen próbált megérteni és szeretni. Ennél a pontnál már majdnem bizonyos, hogy a megmásítás mellett nem lesz nyomós ok. Csupán egy nyomós toll és ceruza, a belső zsebből. Ők ketten, a toll és a ceruza még bizonyára tovább fognak létezni. Nem is baj, majd talán a lányai örömére. Őket nem szívesen hagyja itt, ez biztos, és a feleségét ugyancsak nem szívesen. Vagyis szívtelenség volna tehát? Nem, ez nem érv, és különben is valószínű, hogy most már a dolog visszafordíthatatlan. Van a történetben ezen a ponton még egy elhessegetendő gondolat: mégsem kellett volna elhamarkodottan lenyelni a tablettát. Remélhetőleg tudja azonban majd az utókor, hogy a gyógyszerek lenyelése már kis korában is problémát okozott, talán így érthető a hirtelen végrehajtás.
3; Mert az okokat vizsgálva teljesen érthető: a kilátástalan gazdasági helyzet.
Ez a pont, habár jelentős szerepű a döntésben, mégis magyarázatra szorul. Itt elsősorban a saját gazdasági helyzet jöhet számításba. Ezt általában a felesége szokta elvégezni, és takarékossági okokból az olcsóbb beszerzési helyet választani. Választás! Csaknem biztos, már nincs választás, csak kezdődő zsibbadás, mint biztos jel. (Ez biztos egy jel.) Jel: leírhatatlanok lesznek majd a jelek, ezt alátámasztja egy korábbi századból származó orvosi könyv is, melyben elég kíméletesen, de szakmailag alátámasztottan írta le elszenvedője a végkifejlet előtti élményeit.
4; Mert jelenleg egyedül van a lakásban, és mire hazatér a család, már régen…..
Csak az érthetetlen, miért múlt el a zsibbadás, időközben. Nem mintha probléma volna, végtére is egy elhalálozás lehet akár kellemes is.(Vagy legalább is nem kellemetlen.)
A gyógyszeres dobozban van még, legfeljebb be kell venni még belőle.
5; Mert furcsa szokásokat vesz fel újabban a felesége. Kiselejtez mindent szinte, mondván, minek a sok korosodó holmi?
Be kell venni a biztonság kedvéért még egy tablettát, ha már önpusztítás, legyen biztos! Azonnal hatni fog a gyógyszer, most már kettő, és biztos siker. Csak ne volna ilyen savanyú.
Csapódik a kapu. Megjöttek!
− Mit csinálsz, itt férjem, uram? Miért vetted elő a citrompótlót?
Legutóbbi módosítás: 2009.03.24. @ 09:59 :: Berta Gyula