Eladó a versem! Egy forint az ára!
Majd igazat írok bele, s elmondom kiáltva.
Az érméket összegy?jtöm, zsebkend?re költöm,
Vérz? orrom, könnyes szemem benne majd megtörlöm.
Eladó a versem! Öt forint az ára!
Kevesebbért kínáltam, de úgy látszik hiába.
Akihez szólt nem értette, az arcomba vágott –
Volt ki néma szájamért ígért egy világot.
Eladó a versem! Tíz forint az ára!
A templom perselyébe téve, tán futja egy imára.
Mert nem rosszabb, vagy hazugabb a prédikációnál,
Nem is jobb, vagy igazabb az ?szinte- szép szónál.
Eladó a versem! De már nincsen ára.
Tán, ha lelked ráncait itt vasalnám simára,
Küldenél a versemért egy deréknyi aranyat,
De ha pénzért kéne írnom…. Leköpném magamat.