..és hangod…
Kezem kezedbe rejtem,
keresem pillantásod.
Kevés szóval is sokat mondasz,
reményekkel telik lelkem.
Simogatsz,
ujjaid bizsergését érzem.
Szó nélkül ne hagyj itt,
egyedül félek…
*
Hajnalban
hangod bennem motoszkált,
visszhangzott sejtjeim falán.
Álmaimban sután lépkedett,
melegség átjárta egész testemet.
Az ébred? napsugár,
arany ecsetével megrajzolt újra…
Legutóbbi módosítás: 2009.04.01. @ 19:07 :: Dvorák Etela
