*
Elkötelezve a linkségre,
mossa már súlyos bűneit
korunk rongyosan-fehérre.
Elszabadult ördög és pokol,
értékeink elhalványulnak,
felkorbácsolt indulat tombol,
a kapzsiság nyer teljhatalmat.
Nagy halomba nő a szennyes,
térdig gázolunk már benne,
kiáltanának a bölcsek:
ne engedjétek
a pokolba siet?őket!
Elsodornak,
magukkal rántanak,
a jelek riasztóak.
Erőtlenül vergődik az egész,
mint egy legyengült beteg,
aki az utolsó előtti
kenetet nem kapta meg.
Szegény Világ, mi lesz veled?!
Legutóbbi módosítás: 2009.04.02. @ 07:25 :: Szulimán Eleonóra