Kiváló sajtótörténészek némely írás aláíratlan szerzőjét stíluselemzéssel azonosították. Szerintem ma több (részben kiváló) sajtótörténészünk van, mint valaha – és kevesebb, stílusa alapján fölismerhető szerzőnk. Már ha stíluselemzést csak jó szerzők jó stílusa esetében tartunk elképzelhetőnek. Vannak ugyanis újságíróink, elegen, akiket könnyen azonosítható nyelvi, stilisztikai, sőt helyesírási botlásaikról ismerek fel – utóbbi esetben ez azért lehetséges, mert úgy tűnik, a legtöbb lapnál rég megszűnt már az olvasószerkesztői státusz és gyakorlat.
Államvizsgáztattam másoddiplomás újságírókat, és dermedten fedeztem fel elemi vétségeket írásbeli dolgozataikban. Most nem példálózom, nem szeretném, ha magukra ismernének.
Egyik (nem másoddiplomás) volt tanítványom -kitűnt határozottan rossz nyelvezetével. Nem kellett sokat beszélgetnem vele: kiderült, hogy soha életében nem olvasott jó magyar irodalmat, nyelvtani ismeretei sekélyesek, hogy a nyelvtörténetiekről, a stilisztikaiakról ne is beszéljünk. Most fontos lap egyik vezető szerzője, szerkesztője.
Meggyőződésem, hogy a média-kommunikációs oktatás csakis ott tölti be szerepét, ahol a diákok különféle újságírói műfajokban rendszeresen megmérethetik magukat, ahol a tanár (igazán: szerkesztői!) javításait saját szemükkel láthatják, ahol rájönnek, mitől leleményes, könnyed, kellemes, olvasmányos, netán szellemes vagy vakmerő (stilisztikailag is) egy írás. Vagyis ahol oly nagy hangsúly esik a kézirat kritikus gondozására, hogy az egyetemi vagy főiskolai évek egyben az újságíró gyakornoki évei is. És ahol az elmúlt század, vagy másfél évszázad újságíróitól, s főként: újságot is író íróitól jellegzetes szövegeket olvastatnak el velük. Sorolhatnék szerzői neveket – nem teszem.
A magyar nyelv sorsába igen erősen belejátszhat a magyar média nyelve. Az internet angolul -beszélő, sőt, felháborító, tűrhetetlen módon még a T-online is angolul levelez e-mailez partnereivel, a nemzetközi nyelv mindinkább az angol, millió minden csakis angolul hozzáférhető. Mit tehetünk mi, amikor gaelek, cornwallek (a lexikon szerint nyelvük: kroni nyelv), skótok, írek, occitánok, bretonok, baszkok minden erővel és érzelemmel visszatérnek nyelvükhöz – mondom: mit tehetünk, hogy a magunkéban megmaradjunk? Azon, hogy vonzóan, szépen, gazdagon működjék nyelvünk, sokat munkálkodhat a média. Elsősorban az írott (azaz: nyomtatott) sajtó – de a rádió, a televízió, az internetes sajtó is.
Nem tudom, stíluselemzéssel felismerhetők lesznek-e száz év múlva az aláíratlan cikkek szerzői. De azt mindenképp remélem, hogy a nyelvünk ép marad és felismerhető.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Bodor Pál (Diurnus)
