Kirakat el?tt fiú és lány
kézzel váltottak jeleket.
Néztem akaratlan – tudva,
nem érti ?ket senki meg.
Felh?tlen égen aranylott,
a Napból d?lt a nyár heve.
Gépzajban, nyüzsg? tömegben
?k ketten: a csönd szigete.
A gyors jelekbe ágyazottan
matyói blúzról folyt a szó.
“Megveszem – így a fiú -, de
egy feltétellel… tudod jól!”
S nézett a lányra, az vissza
rá, már nevetve: “Kis bolond!”
Csókra csücsörítve ajkát
a fiú arcához hajolt.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.04. @ 14:28 :: dudás sándor