– nagyonkamasznak, aki immáron tizenhat –
mikor tenyeredben lüktetni kezd
ezernyi változás és az apró házak
cédrus illatú nappalokba vonják a várost,
majd útra kelsz.
de árnyaid akkor is azt a régi
megszokott altatót dúdolják,
és a fények, zajok, illatok sokaságában,
örökké te maradsz a legszebb villanás.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.05. @ 10:05 :: csurai zsófi