hajnalban keltem, hogy átgondoljam aznapi tervem
kiültem a teraszra, apám elhagyott hintaszékébe, ringatóztam
a gyümölcsfák nagy, sötét tömege mögött maszatos és zilált volt
a szürkület, de az ég már tiszta kék búra alá vont
a körtefa japán ceruzarajz finomságúan ível? ágai oldalra d?ltek
s a házunkat körülölel? kertek madarainak kibeszél?
locsi-fecsijét hallgattam – mintha mindent el akarnának
mondani, miel?tt az ébred? város beléjük fojtja a gondolatot –
nektek is ez a nyugtalan föld adatott s ez a béke
Legutóbbi módosítás: 2009.04.06. @ 13:48 :: Püspök Lívia