Lucskai Vincze : Citeralelkek

Nyomtatás

ki tudja hol fészkelt
hangok
lágy hangok
lebegnek rám
mosolyodon át
s kötnek gúzsba
zúgva
búgva
citeralelkek
mindahány
szállnak rám
penget?n
remeg?n
mindahány
függ?kert
paraván
délibáb
karaván
telehordtam
illatokkal
már
könnyed
mélabú
hervasztja
rózsáim
most
hallgatlak
némán
nem esdeklek
ha el kell
temetnem
hát
megteszem
lappangjon bennem
mint csend
ha honol
fagyott puszták
felett
boldogsággal
sáncolom el
magamat
a vizek
alvó tükre
alatt
szélnek eresztek
hadakat
szép szavakat
megkötött kéve
hullatja
kalászait
utolsó kérgem is
feltörve
vár
elhagyott a város
éneke halkan száll
sárga
nyírfám
tövében
zongorám
a sárban
némán
az árvaságban
azt hiszi
felejtik
nem szeretik
már
a pusztán üres
sátor
én belépek
és elhallgat
szívverésed