… mégis meg kellett volna
nyugtatnom magam –
ott, a tóparti csendben
csak a madarakra figyelni,
nem keresni szemedet
a virág kékjében
s a víz tükrében
a szárcsákat kellett volna hallgatnom,
ahogyan beledalolnak a levegőbe…
velük kurjantani, s szédülésig
forogni körbe, körbe…,
miként gyermekkoromban tettem…
akkor én
szinte felemelkedtem.-
de szavadat hallottam
a kormorán hangjában,
nevetésedet a sirály vijjogásban ..
s kellett volna még kacagnom a széllel,
hátat fordítani
mindannak, mi naponta marcangolja széjjel
a nyugalmamat…
csak néznem kellett volna a jégmadarat…
az idő halad..
egyik gödörből a másikba estem…
verdeső szárnyakkal csapkodok,
csendes dalaimban ordítok,
de nem hallod.
Már nem érted szavam…
hegyek mögé bújt a dallam.
Ki kellett volna lépnem
a sötét erdőből,
de erőmből már nem futotta…
tenyeremet nézem, a furcsa vonalat…
s fuldokolva siratom
rozsdamarta tegnapom..
Legutóbbi módosítás: 2009.04.07. @ 19:11 :: Ruder Jana