Furcsa helyzet, hogy éjnek évadján
csak magam vagyok a szavakkal,
s bár a langyos es? jó cimborám,
most egyetlen cseppje sem vígasztal.
S az öreg f?z bújtató ágai,
– forró csókok, álmok rejtekhelye –
csak „színpadi kellék”, nem igazi,
s szerepemben megszégyenítene.
Mert bármi szépen szólnak a szavak,
néz? nélkül pojáca a színész,
s csak hiszi magát ifjúnak az agg,
de megdöbbenti, ha tükörbe néz.
Mikor lobot vet a keser?ség,
akkor vele minden más is elég…
Legutóbbi módosítás: 2009.04.07. @ 21:55 :: November Rain
