Engedj elbújnom.
A csillag lemen? ágba fut
és felh?k udvarozzák a Holdat.
Fájok.
Megn?ttek bennemmagányok,
felcseperedtek az álmok,
kirajzottak,
mint méheim új hada,
új királyn? után.
Csak Te maradtál.
Távol, elérhetetlen, id?nként fogható,
vonattal érkez?, menetrend szerint
engem itthagyó, visszatér? Kedves.
Megesznek nincsek, nehéz beszélnem.
Értem, tiszta szívemb?l érzem,
hogy sért a kérés, és állsz tanácstalan.
Hibát keresel magadban.
Pedig bennem él, beágyazódva,
kódolt géndefekt,
araszolás vissza id?ben,
csöppnyi rák. A léleké.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Balog Gábor -csataloo