52.
– Jó napot kívánok. Hogy tetszik lenni?
– Jó napot. Ne is kérdezd, rosszul.
– Mi történt magával? – érdekl?dik Csordás szomszédjától.
– Megszédültem. Elestem.
– Fiatallal is megtörténik. Beütötte?
– Elvágta a küszöb szélét véd? vas.
– Fájt?
– Nem. Csak vérzett. Nagyon.
– De most már jobb?
– Jobb – jelenti ki Márta mama.
– Hát, gyógyulást. Máskor jobban vigyázzon.
– Vigyázok. Te is magadra.
53.
„Nos, Márta mama, a szomszéd se úszta meg a kórházat! Kis híján tragikus lett rám nézve az a nap. Emlékszem, a fotelben ültem, a tévét kapcsoltam be, amikor éreztem, nagyon dobog a szívem és hátrahanyatlok. Rettenetesen szédültem, elsötétült el?ttem az egész világ. Szerencsére a szép, sz?ke Bea éppen akkor lépett be a szobába, mindjárt észre vette a bajt, orvost hívott. Bevittek az els?segélyszobába, ahol kiderült, hogy kett?száznál több a pulzusom. Azonnal oxigénmaszkot kaptam és infúziót, de ennek ellenére elájultam. A kórházban tértem magamhoz, karom leszorítva, vért vettek t?lem. Az orvos mondta, bele is halhattam volna, ha nincs a gyors segítség. A szívem és az ereim nem bírták volna sokáig, hogy ennyire szapora a pulzusom. Egy hétig benn tartottak, pedig nagyon nem akartam, de az orvos azt mondta, muszáj. Gyógyszereket írt fel, és figyelmeztetett, életbevágó, hogy kerüljem a stresszt. Jó kis tanácsokat ad maga – gondoltam -, hiszen már az is elég nagy feszültséget kelt bennem, hogy trehány szájmozgásáról úgy-ahogy megértsem, és nehogy félreértsem, ami rám vonatkozik. De nem szóltam egy szót se, elvégre nem tehet arról, hogy nem hallok, mint ahogy én se tehetek róla. B?nöm se lehet: nem loptam!”
54.
Két úriember csenget Márta mamánál.
– Keziccsókolom, engedje meg, bemutatkoznánk. Aranyesz? Kázmér vagyok, társam Eszes Ákos. Mindketten irodalomtudósok. A legújabb kutatáselméletek értelmében minden apró mozzanatra oda kell figyelnünk, rögzítenünk kell a legapróbb adatokat is a nagy költ?ket illet?en. Szíves elnézését kérjük zavarásunkért, de úgy tudjuk, szomszédjában él egy siket, ám korszakalkotó jelent?ség? költ?, aki ráadásul prózával, színdarabok írásával, grafikával, festészettel is foglalkozik. Úgy látjuk, mint Ön is láthatja, nagy szomorúságunkra, ajtó, kapu zárva nála, következtetve tehát nem tartózkodik itthon. A jeles költ? neve… Bocsánat, te tudod? – fordul társa felé. – Nem? Valami – bocsánat -, tehénterel?…
Márta mama szigorúan összehúzott szemöldökkel, villámokat szóró tekintettel néz a két úriemberre.
– Csordás Tibor a becsületes neve!
– Igen, igen, Csordás Tibor. Írd le gyorsan – fordul társához.
– Tudja, kedves asszonyom – nyájaskodik Aranyesz? -, az életér?l írnánk tudományos dolgozatot. Személye rendkívül érdekes, mind emberileg, mind költ?ileg, mind irodalmilag, mind szociológiailag… Jól mondom? – fordul Eszeshez.
Miután konstatálja, hogy Ákosunk lelkesen bólogat, folytatja:
– Mivel, mint látjuk, nincs itthon barátunk, a nagy költ?, tisztelettel megkérnénk: bemehetünk Magához? Maga is sok dolgot el tudna nekünk mondani, hiszen bizonyára pólyás kora óta ismeri emberünket. Tudna nekünk epizódokkal szolgálni arra vonatkozóan, a hangokat sosem hallott emberb?l hogyan lett falujuk nagyhír? embere? Mellesleg, ha mesél nekünk, Ön is a halhatatlanok sorába kerül, hiszen vallomásával óriási segítséget nyújt az irodalom tudománynak.
– Idefigyeljenek, úri emberek! Csordás most tényleg nincs itthon. De mondhatom Önöknek, ha itthon van, valójában akkor sincs itthon soha!
– Jaj, de szépet tetszett mondani! Hogy is mondta? Írjad! – löki oldalba Aranyesz? a társát.
– Akkor sincs itthon soha, mert – Márta mama itt férfias-bátran belenéz a két irodalomtudós szemébe, mire azok kicsit hátrálnak – alkotó gondolatai örökké máshol járnak! Van azonban telefonja, bármikor utolérhet?! Csak semmi duma, SMS-ezni kell! Mozgassák a hüvelykujjukat! Egyeztessenek! Alászolgája!
Márta mama olyan er?vel csapja be az vaskaput, hogy Bizáncot ostromló Botondunk, ha élne, elismer?en pillantana oda. Nyilván a sok trükkös besurranó tolvajra gondolhatott.
A két irodalomtudós szívéhez kapva, hökkenten néz a büszke léptekkel távolodó asszony után, aki méltóságának kábításában nem hallja könyörg? hangjukat:
– A telefonszámot tessék! A telefonszámooot!
Jó messze suhannak már a gépkocsival, amikor Eszes méltatlankodásának ad hangot:
– És akkor még minket, jó szándékú, okos tudósokat okol a világ, ha egy költ?r?l nem tud eleget!
Csöndben a gépkocsi suhanását hallgatják.
– Valahogy fel kell vele vennünk a kapcsolatot – véli Aranyesz?.
– És kiszorítani bel?le mindent, ami érdekelheti az olvasókat – teszi hozzá Eszes.
– De hogy? Hogy? – gondolják, mondják egyszerre.
– De hogy szoríthatnának ki bel?le minden érdekeset? – teszi fel magának a kérdést a tudósokkal egy id?ben Márta mama. Mert vannak, igenis vannak ilyen véletlen találkozások a dolgok, gondolatok egyetemes világában. És amire a két férfi nem tudja a pontos választ, megadja Márta mama – saját magának.
– Hát a farkánál fogva!- És nevet jóíz?en.
Ki tudja, elmés megoldásán-e, vagy a két pórul járt úriemberen.
55.
„A PC „HALLATLAN” SEGÍTSÉGE
Informatikai képzés siketeknek
Egyedülálló oktatási módszert fejlesztett ki a feln?tt siketek és hallássérültek informatikai képzéséhez Cserfalvi Annamária, a Budapesti M?szaki F?iskola Neumann János Informatikai Karának fiatal mérnöke. Teljesítményét a közelmúltban Példakép díjjal honorálta a hasonló elnevezés? alapítvány.
A számítástechnikai ismereteket úgy adja át a szintén hallásában korlátozott, de az ép hallásúak között is jól boldoguló oktató, hogy az adott témát jelnyelven elmondja, magyarul felírja a táblára a m?szaki szakszavakat, és esetleg, ha valamelyik diák nem érti, annak a számítógépnél is elmagyarázza. Érdekes jellegzetesség, hogy a tanár diákjaival az otthoni kapcsolatot SMS-eken keresztül tartja. A vizsgáztatás vizsgabiztos jelenlétében, magyar nyelven, illetve magyar jelnyelv segítségével zajlik.
A jelnyelv különös világába vezeti be az internetez?ket a www.hallatlan.hu címen elérhet?, valóban egyedülálló megoldás: egy multimédiás jelszótár. Itt a látogatók pár másodperces videobejátszásokon figyelhetik meg a nyelvi kifejezéseket, a mimikát és a jeleket.” (Részletek. A szerz?: Fülöp Hajnalka)
56.
Csak álmodni lehet ilyet: napfényes, szép délután. Márta mamával a kerítésnél beszélgetünk.
– Kerestek. Irodalomtörténészek. Ez igen! Nagy ember vagy!
– Ugyan már! Hogy hívják ?ket? Mit mondtak?
– Valami Üvegfej? Kázmér, vagy Ákos? A másiknak nem értettem a nevét, valami hasonló. Azt kérdezték többek között, hogy mivel írsz, számító-, írógéppel, vagy kézzel? Tényleg nem tudtam válaszolni. Mivel írsz?
– Az eszemmel.
Márta mama nehezen viseli szókimondásom, úgy érzi, gúnyolódok vele. Kihúzza magát, mint aki karót nyelt, s készül a maga dolgára menni. Megszánva nem rossz indulatú szomszédom, ékesszólásom veszem el?:
– Most épp a beszédr?l gondolkodom. A beszéd csak az emberre jellemz? tevékenység. Kialakulása arra az id?re tehet?, amikor az állatvilágból kiemelked? emberek csoportja együtt dolgozott. Van egy kis türelme hozzám? Nincs? Legyen! Akkor van? Jó. Figyeljen: a közösen végzett munka tette szükségessé, hogy megértessék magukat a másik emberrel. A beszéd segítségével tudjuk kifejezni gondolatainkat. A beszéd a gondolkodással együtt fejl?dött, a legmagasabb rend? és legbonyolultabb tevékenység. Azonos nyelv?ek (például magyar nyelv?ek) bizonyos hangcsoportokhoz ugyanazt a fogalmat kapcsolják. A kisgyermek a szavakat hallja el?ször, majd ezekhez az érzékszervein keresztül egyéb képek, fogalmak kapcsolódnak. Ha nem hall, akkor a képekb?l, és más érzékkapcsolatokból építi fel fogalom-világát. Ezek elraktározódnak az agykéregben. Kés?bb a gyermek utánozni próbálja több-kevesebb sikerrel a hallottakat, látottakat, erre az er?feszítésre épül az írás és olvasás tudománya.
A tudat, a gondolkodás a legmagasabban szervezett anyag, az agy m?ködése. A környez?, megfogható anyagi világ visszatükröz?dése az agy segítségével. Ez a tükröz?dés a siketeknél jelnyelven keresztül nyilvánul meg. A képzelet utánoz, csak a kritikus gondolat alkot – ez Oscar Wilde angol író gondolata. Tudsz követni, mama?
– Nem nagyon, de érdekes, amit mondasz.
– Itt jön a jelnyelv a képbe. Nálunk, siketeknél, az agy m?ködése a jelekkel teljes. Ez a mentalitás viszont – akaratunkon kívül – eleve kritikusan lép fel a beszélt nyelvvel, mivel azt birtokolni képtelen, tehát nem igazán ismeri.
-Bár nem hallok, sokat tudnék mesélni a durván felcsattanó hangok hatásáról, ami vélt vagy valós sérelem nyomán nyilvánul meg. Aki kidagadt erekkel, és nekivörösöd? képpel rikácsol, elvesztette uralmát a lélek volánja felett. Önuralma megsz?nik, nem érvényesül többé az önellen?rzés fékez? hatása. A társas együttlét megkövetelte fegyelem meglazul, és zabolátlanságba csap át. Gyenge a lélek… Képzelje, mikor ilyennel találkozik egy siket ember! Hiába mondanám neki: nem értem, csak higgadtan, nyugodtan…
– De kritikusan néz rám! Nálam nem így m?ködik. Emlékezzen csak, hányszor kérdeztem meg beszélgetés közben: er?s hangot használok? Halkabban beszéljek? Azért, mert hallás hiányában nem tudom kontrollálni a hangom erejét.
– Tibikém, nekem ennyi elég. Tudom, okos vagy, nem hiába kerestek most is nagy emberek. Bánom, hogy ki nem adtam nekik a telefonszámod.
– A telefonszámom? Miért adtad volna ki? Tudósfélék, újságírók – rosszabbak, mint a tatár!
57.
„Magyarországon ma, becslések szerint kb. 30-60 ezer siket és 400-600 ezer halláskárosult él. Egy magyar fiatalember másfél éve gondolt egyet, létrehozott egy nonprofit alapítványt, és készített mellé egy internetes oldalt hallóknak, siketeknek és nagyothallóknak. Másfél éve még éjszakánként laptoppal a vállán, biciklivel járta a város internetes kávézóit, hogy videokamerával felvett jelnyelvi jeleket töltsön fel egy internetes oldalra. Bartos Pál, a Hallatlan Alapítvány elnöke a nehézségek ellenére is folytatja, amit akkor elkezdett.
– 2004. ?szén jelentkeztem a SINOSZ jelnyelvi tanfolyamára – meséli. – Heti négy-öt órában próbáltam elsajátítani a jelnyelvet, de az otthoni gyakorlásra csak egy nyilakkal illusztrált, egyszer?en szemléltetett spirálfüzet és egy régi videokazetta jutott, amelyekkel nehezen ment a tanulás. Halló emberként arra gondoltam, hogy itthon is nagy szükség lenne egy, a jelnyelvet népszer?sít? oldalra, mert azt tapasztaltam, hogy a hallók nagy része még az olyan élethelyzetekben is, mint például a kávérendelés, képtelen egy sikettel vagy nagyothallóval kommunikálni.hónapban háromszázezer forintból létrehozták a Hallatlan Közhasznú Alapítványt, amelyet a bíróság még áprilisban bejegyzett. Több célt is megfogalmaztak: a magyar jelnyelv korszer? és hatékony oktatásmódjának kialakítását halló emberek számára; a hallatlan.hu internetes oldal fejlesztését, ahol az eddigi gyakorlattól eltér?en nem állóképek mutatják a jelnyelvi jeleket, hanem folyamatosan ismétl?d? videóképek jelenítik meg azokat. Tervbe vették, hogy az oldalon fórumot indítanak, amely lehet?séget kínál a siketek és a hallók közötti akadálymentes kommunikációra.” (Részletek. Szerz?: Lénárt Emese.)
