ez egy olyan minden mindegy hangulat,
a fák ujjain Chopin darab mulat.
megfagyott márvány vízesés-akác,
édes rongya ont kesernyés melódiát.
kezemre konok, karcos eső szitál,
az ég szilánkra zúzott darabjai.
s akár apró tőrök, penge húrjain,
jajong a szél mint valami bús gitár.
nesztelen, talán csak a semmi hallja,
halál oson, s tőlem szájcsókot kér.
szederjes ajka buja májust ígér,
szemében álmaim lángoló partja.
már érzem éhes torka kéjes illatát,
mely mézet ont, mint zsongó kő-szirom.
s könnygyöngyeimből faragott lombokon,
éj gyermekét költi az alkonymadár.
ez egy olyan minden mindegy hangulat,
a fák ujjain Chopin darab mulat.
megfagyott márvány vízesés-akác,
édes rongya ont kesernyés melódiát.
