Kavyamitra Maróti György : Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai 1.

Nyomtatás

Signor Veneranda megáll a Milano – Torino autópálya bejáratánál, a jegykiadó kapunál.
”Torino.” – veti oda signor Veneranda a jegykezel?nek.
A jegykezel? el?bb megnézi signor Venerandát, aztán körülnéz a kihalt parkolótéren, ahol egyetlen autó sem tartózkodik éppen.
„De…” – dadogja – „Az autó?”
„Miféle autó?” – kérdi signor Veneranda álmélkodva.
„Hát a kocsi… Önnek nincs autója.” – jelenti ki aztán a jegykezel?.
„Nincs.” – er?síti meg signor Veneranda. – „Nekem nincs autóm. Miért, mi van ebben különös? Rengeteg embernek nincs autója, miért kéne, hogy nekem legyen? Úgy gondolja, hogy kéne autómnak lenni?”
„Én nem gondolom” – dadog és izzad a jegykiadó -, „de ha ön az autósztrádán akar Torinóba jutni, akkor kell, hogy legyen autója.”
„Nem megyek én Torinóba a sztrádán. Éppen azért nem mehetek Torinóba sztrádán, mert nincs autóm. Meg aztán” – teszi hozzá signor Veneranda -, „mit csináljak én Torinóban?”
„Nem tudom… De ön mondta, hogy Torino…” – dadog tovább a jegykiadó, nem tudván, mit is gondoljon.
„Persze, nem vitás: azt mondtam, Torino. Nem tagadom. De nem gondolja, hogy bárki, szabad országban bárki, szabadon mopndhatja azt, hogy Torino? Bárki, aki csak akarja? Nem is értem. Ha valaki azt mondja ’Torino’, ön azt gondolja, hogy autója van?”
„Jó!” – vált keményebbre a jegykiadó. – „De akkor mit akar maga t?lem?”
„Én? Semmit.” – mondja signor Veneranda – „Mindössze annyit mondtam:’Torino’, amiként mondhattam volna azt is, hogy Roma vagy Genova vagy bármelyik más város nevét. Melyik nem tetszik önnek?”
„Nem err?l van szó!” – pörög föl a jegykiadó. – „De ha ön nem akar autóval belépni a sztrádára, akkor hagyjon nekem békét!” – mormogja.
„Az ördögbe!” – kiáltja signor Veneranda immár türelmét vesztve. – „Most vegyek egy autót, hogy tetszem önnek, és azt mondhassam:’Torino’? Szép kis alak maga! Hogy micsoda emberek vannak!”
És signor Veneranda e szavak után, megrántva vállát, magában zsörtöl?dve, odébb áll.