Verő László : Verzár Évának szeretettel – rendelésre

Nyomtatás

Két magyar a hálón

Fennen eszvehajol.

Egyiknek jó tolla,

Másiknak veres irónja.

Nem brüsszeli egyik sem,

Mégis csipkeverők,

Naphosszat bírják nyelvvel,

Csak csípkelődenek fennen.

De ah! Végre közös a nevező.

Egyiknek kertje, s veteménye,

Másiknak szintúgy

Lenne ez büszkesége.

Diófa, padlizsán, és minden földi jó,

magok és palánták –

Csak úgy ömlik a szó.

Plántál az egyik – derül ki a szóból,

– Ejsze hát aggyá mán,

Jusson nekem es a jóból.

– Neked meg lószarból

Juttatott az Ég, hát legyen barter –

Jő a válsz menten.

Mosolyg a ganyésgazda:

– Ingyér ez nem aggya,

Hogyan es adna,

Hisz örmény vót az annya.

Hát így esett a kontraktus,

Köptek a markukba,

Virágzik es kertyük,

Lássátok minyájan,

Itten a Toronyba.