Haragvó Isten szennyhalmokon tipor,
És borzadva sirat holt erd?ket.
Tengerre szállna, de olaj b?ze gyötri,
Intené szavakkal az ébred?ket.
Kiált és átkozódik m?vét temetve,
De bármerre megy süket fülekre talál.
Emberroncsok bolyonganak a Földön,
Kiknek megváltás lesz, ha elj? a halál.
Az öklök görcsös rángását látja ?
A markokban b?zl? pénzhalom.
Kiáltásokat hall, tébolyult vijjogást:
Az enyém a vagyon! Nem adom! Nem adom!
Haragvó Isten sírást hall,
Egy aprócska gyermek, torz test? csoda
Lehajolna hozzá, de már kih?lt a test,
A saját anyja dobta le oda!
Haragvó Isten keresi mi igaz,
Nem hiszi, hogy elpusztult a világ!
Széjjelnéz és felkiált örömében,
Ott a sziklák közt egy kis piros virág!
Nem haragszik már az Isten
Nem fontos már a világ!
Elfúj embert, pénzt, hatalmat,
Csak egy él? marad, a virág!
Legutóbbi módosítás: 2009.05.05. @ 20:20 :: Markos Klára
