Körbenyalta kis poharát kacéran,
úgy ült rég a szép fenekén a céda.
Combján férfiak szeme járta táncát,
ráharapott mind,
ujja szája sarka körül kopogta
-Mennybe jutsz, ha pénzedet énbelém még
este bétömöd te vadállat ember,
higgy mosolyomban-
Kézről kézre járt a Madonna teste,
nyálát itta Józsefe minden éjjel.
Mind takarta hús melegével álmát
nappalok árnyán.
Elfogyott családja öreg korára,
nem harapta már fenekét a csürhe,
nem lovagolt többet a csalfa népen.
Köpte a vért is.
rusnya lába közt csak a szél suhant át.
Sokszor ült magában a téli parkban.
Majd megpillantott odafönt egy ágat.
Végre felérte.
