Különös Hegy volt. Hatalmas, felh?k közé nyúló, hólepte csúcsokkal koronázott meredek sziklafalaival, sokkalta inkább t?nt emberkéz – kérdés, mily emberi er? alkothat ekkora építményt, s épp ide, a világ peremére – emelte falnak, mint természetes képz?dménynek. Az egész látóhatárt betöltve, dölyfösen nyújtózkodott, megálljt parancsolva minden arra haladónak. Az öregek történetei szerint a Hegyen túl már az örök sötétség birodalma fekszik, hol különös, ember el?tti lények rágják az élet gyökereit, vak szemük mélyén az ?rület tüzei lobognak, s gy?lölnek mindent, mi él, s érez. Aki elvándorol a falakig, hallhatja ahogy fogaik ?rjít? hangon ?rlik táplálékukat, érezheti excrementumuk b?zét. Gondolhatnánk, kihalt a Hegy evilági oldala, józan, épesz? ember miért is fordítaná erre élete szekerét?
Mégis, a Hegy barlangokkal pettyezett szikláin az élet tombol, s borítja be élénk, zajos nyüzsgésével a rideg köveket. Zarándokok, remeték, kíváncsiak, s unatkozva téblábolók tapodják ösvényeit, ottjártuk nyomait ?rzik a barlangok lángkormolta falai, dacolva az id? vasfogával. Egyes barlangokat s?r?bben látogatnak, mint másokat, itt olykor bábeli hangzavarba fulladnak a látogatók visszhangjai. a Hegy b?kez?, bárkinek jut barlang, amit maga kedvére rendezhet be, szinte végtelen szabadságot élvezve töltheti meg falait gondolataival, érzéseivel. Persze a szabadság csupán illúzió, egyes barlangcsoportok tulajdonjogát a Hegy lábánál fekv? falvak birtokolják, bár készségesen engednek át bárkinek egy-egy barlangot, megkérik az árát. S nem kérnek fizetséget cserébe, de szigorú szabályokkal vetnek gátat a teljes szabadságnak. Rágondolhatod a barlangfalra bármely érzésedet, de csak akkor, ha ezzel nem sérted meg a … törvény …-edik paragrafusát, ellenkez? esetben letöröljük az érzésedet, kipurgáljuk a gondolatodnak még a nyomát is a falról, s ha nem férsz a b?rödbe, s élni kívánsz életadta jogoddal, hogy azt, amit csak akarsz, akkor bizony elveszik t?led a barlangot, s kereshetsz másikat, de nem itt. Van még falu, számtalan. S a zarándokok közt vannak olyanok is, kik nem érik be a falubarlangok adta lehet?ségekkel, ?k maguk vájnak sebet a Hegy szikláiba.
A legtöbb ember csupán átutazó, még azok is, kik saját barlanggal rendelkeznek. nem itt élnek, csupán nyomaikat hagyják a falakon. Akár naponta többször is elsétálnak ide, a falakon hagyják hangjukat, majd visszatérnek az életbe. Néhányan azonban a barlangokban élnek, az élettel felhagytak, maguk kis világával elégedetten fogadják külvilági látogatóikat, elégedetten dorombolva kéjelegnek saját fontosságuk tudatában. Hisz oly sokan tekintenek be barlangjukba! oly sokan hagyják ott náluk hangjukat, így hát ?k fontos emberek, nem akárkik, nem afféle vándor lelkek. ?k maguk a világ, A Hegy, az élet, gondolják, s afféle uralkodóként tekintenek magukra.
A barlanglakók persze el?szeretettel közösítik ki maguk közül azokat, kik nem úgy gondolkodnak, éreznek, mint ?k, hisz azok mind deviánsok, az élet esszenciája az ? zugaikban csörgedez, s nap, mint nap csak fúrják magukat el?re, a mélybe, behatolva a Hegy gyomrába, hatalmas tárnákat, vakfeketébe vesz? folyosókat gondolva a puszta anyagba. Hatalmukhoz kétség nem férhet, hisz még mások gondolatainak is gátat vethetnek, hol azzal, hogy letörlik a nekik nem tetsz? gondolatokat a falaikról, hol azzal, hogy más barlangok faláról töröltetik le azokat azokkal, kikr?l úgy gondolják, markukban van. Hathatós eszközökkel operálnak ?k: zsarolnak, kiközösítenek, befeketítenek.
Róluk, s cselekedeteikr?l szólnak majd következ? történeteim.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Goór Szilárd
