A Gellért homlokán csücsült ruhám.
Ruhámba fonva én tűnődtem el.
-Kezem hidat tipró szörnyű halál?
Átér városnyi torzult méretetű-
A perspektíva már hangsúlyt vesztett
e bódult szikla szabadsághegyén.
Csak távol suttogott a képzelet
tanult tanára lentről énfelém.
Budán, de Pest felé feküdt a kő.
Rögön, de égbe nyúlva rajta én.
A millió fedél alatt növő
vezér zajára rebbenő levél.