Planchon alapította meg még 1952-ben Lyonban a Théatre de la Comédie társulatot, majd 1957-t?l vezette Villeurbane-ban a városi színházat, amely 1972-t?l a Théatre National Populaire (Nemzeti Népszínház) nevet viselte. Rendezései közül kiemelkedtek Moliére, Racine, Brecht, Pinter és Ionesco m?veinek színpadra állításai, ezekben rendszerint maga is szerepet vállalt.
Olyan neves színészekkel dolgozott rendszeresen, mint Jean Carmet, Annie Girardot és Michel Serrault. Halála el?tt de Sade márkiról írt darabjára készült és Ionesco Amédée avagy hogyan szabaduljunk meg t?le cím? m?vének rendezését fejezte be.
Roger Planchon három nagyfilmet rendezett, a legismertebb az 1998-ban készült Toulouse-Lautrec volt.
Filmszínészként is maradandót alkotott, kosztümös szerepben, modern drámákban és krimikben egyaránt. A magyar közönség többek között a Ariane Mnouchkine Moliére-jében, Andrzej Wajda Dantonjában és Henri Verneuil I, mint Ikaroszában láthatta.
Forrás: kulturpart.hu
„Roger Planchon 1931-ben született Saint Chamond-ban, színész, drámaíró, rendez?, az utóbbi ötven év francia színházi életének kiemelked? személyisége. 1990-ben megalapította a Rhone-Alpes Cinémát, amely eddig százhatvannál több filmet forgatott. 2002-ben létrehozott egy stúdiószínházzá átalakítható filmstúdiót, Studio 24 néven, amelynek keretében folytatja írói és rendez?i tevékenységét. 2002 óta az Európai Színházi Unió tiszteltbeli tagja.
Planchon a Ionesco-darabot két alkalommal rendezte meg. Az els? rendezést 1957-ben Eugéne Ionesco is látta és meg volt elégedve a produkcióval. Ionesco szerint abszurd az, aminek nincs célja. Az ember elszakadt vallási és metafizikai gyökereit?l és ezért elveszett; minden cselekvése értelmetlen, abszurd, fölösleges lesz. Az abszurd dráma a második világháború után alakul ki. F?bb képvisel?i: Beckett, Adamov, Ionesco, Genet. ?k a társadalmi létet abszurdnak, az embert tehetetlen lénynek tekintik és ennek ábrázolására újszer? dráma- és színpadtechnikát hoztak létre. Az abszurd dráma úgy igyekszik kifejezni az emberi állapot értelmetlenségének és a racionális megközelítés alkalmatlanságának érzetét, hogy nyíltan szakít a racionális megoldásokkal és a logikus gondolkodással.
Planchon zsigereiben érzi az abszurd dráma minden megnyilvánulási formáját, és ennek megfelel?en rendezi meg a darabot.”
…
„Planchon szerint az 1960-as években elindult látványszínházi „forradalom” egyre inkább teret veszít, a ma színháza újra visszatalál a szöveghez. Ionescónál figyelmes olvasás során kiderül: fontosak a szövegbe épített képek. Roger Planchon szerint fontos követelménye a színháznak: minden el?adásnak egyszerre kell „er?snek” és populárisnak lennie, szélesebb közönséghez szólnia. Egy er?s színháznak egyszer?nek is kell lennie, hogy ne csak a szakma, hanem az egyszer? emberek is értsék. Minden el?adását mindig úgy rendezte meg, hogy azt az édesanyja is, aki egyszer? asszony, megérthesse.”
Csomafáy Ferenc
Lautrec
Rendez?: Roger Planchon
F?szerepl?: Regis Royer
Tartalom: A világ egyik legnépszer?bb fest?je volt Henri de Toulouse-Lautrec. Festményeinek egyszer?sége, témaválasztása, az a figyelem, amelyet az ábrázolt személyek iránt tanúsított, milliók elragadtatását váltotta ki. A botokkal járó, apró termet? Lautrec feltehet?leg a nemesi családokban dívó, családon belüli házasságok miatti vérfert?zés folytán olyan örökletes betegségben szenvedett, ami megakadályozta lábai növekedését. Betegsége, a kirekesztettek és a prostituáltak iránti érzékenysége, arisztokrata származása mind-mind kíváncsiságot váltottak ki az emberekb?l. ?t, magát és m?veit még azok is szeretik, akiket még soha sem indított meg egy kép látványa. Toulouse-Lautrec életén keresztül bepillantást nyerhetünk a vidéki fels? arisztokrácia körök életébe, a Montmartre-i fest?k hihetetlen világába, akik ezekben az években változtatták meg alapjaiban a világban addig uralkodó festészeti értékeket. Henri otthonosan mozgott a párizsi varieté színházak és kabarék közegében. A világhír? mulató, a Moulin Rouge volt törzshelye, amely szabadságával és merészségével bámulatba ejtett mindenkit. Bejáratos volt a hírhedt párizsi bordélyházakba, amelyekben sok id?t töltött. E helyek hangulata, atmoszférája alkotásra inspirálták. Sok képen örökítette meg a mulatók színes kavalkádját. A prostituáltak is szerették és becsülték Henrit kedvessége és finomsága miatt. Lautrec kapcsolatban állt kora forradalmi fest?ivel, Degas-val és Van Gogh-gal. Viharos szerelmi viszony f?zte Suzanne Valadonhoz, aki Degas, Renoir és Lautrec modellje volt. Suzanne egyszer? parasztlányként autodidakta módon tanult festeni, és arról álmodozott, hogy egyszer Henri felesége lesz. A Montmartre lejt?in élték közös életüket Lautrec 37 éves korában bekövetkez? haláláig.
Forrás: index.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva