Honvágyban égve itthon,
Elrepedt fazekak között,
Hol az illat rég elszökött,
Ott keresem én magam.
Még nincs bennem a szinkron,
Nem értem saját szavam.
Névmás, csak ha nincs más. Az ott és az én értelmileg nem kell, ritmikailag helyén van, most ne piszkáljuk. Óvakodni kell a túlmagyarázástól, a líra ereje a sejtelem. Visszarepedt, odarepedt, mellérepedt, összerepedt fazék nincs, tehát evidens, hogy el-repedt, így aztán az el-t el lehetne hagyni. (Szétrepedt van, de jelentésbelileg csaknem megegyezik az elrepedttel.)
Óh, nehéz is a nyelve
A csendnek és a magánynak,
Mikor érzed, hogy bezárnak,
S pár szó a börtönöd,
De az sincs rendszerezve,
Csak ahogy kibököd-
Nével?vel is spórolósan!
Mind egymásra hullanak,
S fekszenek a közös sírban,
Mely az értelemb?l kint van,
De az ösztönön innen.
Ezek alkotnak falat,
Mit nincs hova vinnem.
Ösztönön innen, nincs hova vinnem! Csodaszép!!! De túlmagyarázza, agyonvágja a verset. Emlékszünk: sejtelem…
Ã?°lök csak a tövében,
S vágyom magam megtalálni.
Nem tudom mit kéne várni,
Talán az árnyékom
A lelkem ívfényében,
Túl minden szándékon,
Túl a gondolatokon,
S még álmaimba se férhet,
Csak csupasz, meztelen réteg
E világnak peremén,
S az a kérdés, hogy vajon
Tényleg az vagyok-e én?
Ezek sem rosszak, de er?tlenek. Nem kell mindent egy versbe beleírni. Jön majd egy következ? vers. A líra nem önéletrajzi regény, az olvasó magát keresi a sorok között, nem téged. Téged majd akkor keres, ha majd egyszer bekerülsz egy irodalomkönyvbe… addig sajnos legfeljebb csak édesanyád és a kedvesed… Nem kell tehát a precizitás, hadd gondolja mindenki hozzá a magáét. Ha túlírod, nem hagysz semmi töprengenivalót, nem fognak szeretni.
Nézzük, mink maradt:
Honvágyban égve itthon,
Repedt fazekak között,
Hol az illat rég elszökött,
Ott keresem én magam.
Még nincs bennem a szinkron,
Nem értem saját szavam.
Óh, nehéz is a nyelve
A csendnek és a magánynak,
Mikor érzed, hogy bezárnak,
S pár szó a börtönöd.
Eddig tökéletes, és itt a csúcspontja, itt kell befejezni ahhoz, hogy hasson. Fájdalmas ez, tudom.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.15. @ 18:45 :: Nagy András
