Oly sokfelé kerestelek,
Hol ég és föld már egy vonal,
És rajta pont a nap.
És sokfelé kerestelek,
S már nem tudtam, hogy ott leszel,
Szétszórtalak a keresésben,
Féltem én, hogy nem leszel,
Mert fölzavarja keres? a port, avart,
Valamir?l azt tudjuk: hogy van, de jaj,
Hisz úgy akarjuk -, elretten, a lelke vad,
És társaival h?s vizekre szomjat ?zni jár,
Keressük magányosan -, lesz keresésünk társ.
Aztán, miért indultunk el, az visszakérdez ránk,
Nem is vagyunk más egyéb: csak keresés meg vágy.
Lehetetlen találkozni, aki így keres;
Megbékél a kereséssel, folyvást rajtaveszt.
Oly sokfelé kerestelek,
Hol ég és föld már egy vonal,
És rajta pont a nap.
És sokfelé kerestelek,
S már nem tudtam, hogy ott leszel,
Szétszórtalak, jaj, szórtalak.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.16. @ 22:14 :: Petz György
