“Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk
bárhogy nevezzük éppoly illatos.”
mondta a hattyú, s ugye ildomos,
szavára adnunk, ha képbe írjuk
hóba horgolt csúcsaid zord Alpok?
Csönd honol. A táj suttogó fehér,
orma magasba nyúl, mint büszke vár;
az Ötzi- völgy hantot tárt föl nemrég
s ki tudja hány fagyott testet rejt még
tornya, hol csupán felh?-?rszem jár?
Esteledvén talán az égi Sz?z
hajtja álomra fejét gleccserén,
hogy majd a fényes Nap, a téli t?z
megolvassza párnáját, s végig?z
rajta a bukó f?n, hegy-ékszerész.
Ilyenkor Anna, Advent idején,
meghitt csodában úsznak a völgyek,
a Brenner-hágó oly, mint ölelés
a szépnek, komoly királyi fenség
fenyves illatú ünnepi körben.
Lampionos karácsonyi vásár
vidám zaja visszhangzik a tájon,
a kis házak között hószem mázsál
nagy pelyhekben, kioltva egy fáklyát;
óh, mily gyönyör? itt a karácsony!
Magyarázatok:
“a hattyú” – Shakespeare, az avoni hattyú, az idézet a Rómeó és Júliából való.
“Az Ötzi- völgy hantot tárt föl nemrég” – 1991-ben itt találták meg az Ötzinek elnevezett több, mnit 5000 éves múmiát.
“égi Sz?z” – a Sz?z csillagkép
