Gyengéd szellő és gyér fű a parton,
alig ring korhadt dongájú csónakom.
Csillagokat enged le rám az alkony,
s a Hold dobálódzik lusta fodrokon.
Költőnek megbuktam, a semmibe tartok,
Mihez értek? Kicsorbultam, öregszem.
Úgy kószálok, hányodom, bolyongok,
mint a sirályok, a földdel veszekszem.
illusztráció Elena Kapitanova: Csónakok
szerkesztette: Verő László – 2007. március 10., szombat, 21:22
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Márton Zsolt