Péter Erika : Brumm és Bömbi

Nyomtatás

Brumm és Bömbi két medvebocs.

Könyörögnek: – Mama! Ne moss!

Gyere velünk, játssz egy nagyot,

ne nyomkodd már azt a habot! –

– Nem látjátok, hogy most mosok?

Egyedül kell játszanotok! –

– Elmehetnénk málnát szedni?

Úgy szeretnénk málnát enni! –

– Jól van, – brummog mackó mama,

– csak ebédre gyertek haza!

Nem messze egy kerek berek,

ott lelhettek málnaszemet! –

 Emese még nagyon kicsi,

 nem mehet el a kis hugi.

Útnak indul Brumm és Bömbi,

kosarukat teletömni.

A bokrokat megtalálják,

csipegetik a jó málnát.

Tüske szúrja csöpp mancsukat,

de megtöltik kosarukat.

H?s fa árnyékába ülnek,

 mély álomba szenderülnek.

A két maci hortyog máris,

hangos t?le a határ is!

Csitesz gyerek ott tekereg.

– Míg durmolnak, málnát csenek! –

Úgy cselekszik, mint gondolja,

s a kosarat, hopp, ellopja.

A két testvér most felriad,

álmosan néz: – Mi az? Ki az? –

A kosarat a föld elnyelte,

a sok málna meg ott benne!

Piros nadrág virít Brummon,

ki nem tudja, merre fusson!

Bömbi macin sárga naci.

-Hahó!- kiált. -Hé, Valaki!

Rátalálnak Nyuszikára.

– Nyuszi! Nálad van a málna?

 Szundikáltunk egy órácskát,

s elloptak egy kosár málnát.-

– Én a málnát nem szeretem,

 káposztát és répát eszem.

Elemelték  kosaratok

 amíg szunyókálgattatok! –

Találkoznak a Rókával:

– Láttál valakit kosárral?

Színültig volt málna benne,

félünk, valaki elcsente! –

– Én  a málnát nem szeretem,

jobban ízlik a tyúk nekem!-

Nem szoktam én málnát lopni,

menjetek más tolvajt fogni!-

Egy fa alatt süni eszik,

 késsel, villával étkezik.

– Gyere Brumm! Menjünk csak oda,

 nézzük mi a sünvacsora! –

Sajnos megint becsapódnak,

 alaposan melléfognak,

 a süni sem málnát eszik.

A tolvajt még kereshetik.

Most egy kis mókuskát látnak,

megörülnek a láttának.

Vörös bundás fut a fára,

kezében van egy kosárka.

– Hé, Mókus, a kutyafáját,

add már vissza azt a málnát!

Hogy tehettél ilyet velünk?

Egész nap téged keresünk. –

– Kosaramban nincsen semmi,

tobozt fogok beleszedni,

de itt járt egy fürge gyerek,

 a  kosara éppen kerek.

Alig ért földet a lába,

s málna volt a kosarába .-

Elindulnak, s meg is látják

egy fiú kezében a  málnát.

Ámuldoznak :- Na de ilyet,

hiszen ez a csibész Csitesz! –

Csitesz hallgat, meg sem szólal,

szégyelli, hogy málnatolvaj.

Inába száll bátorsága,

fut, s egy ágba botlik lába.

Ellátta a maga baját,

  beütötte maga -magát!

Ejnye-bejnye! Csitesz, Csitesz,

még nem tudni ebb?l mi lesz!

Egyik lábát ugyan húzza,

jó, hogy ennyivel megúszta.

Brumm és Bömbi sóhajt nagyot:

– Hú, de nagyon fáradt vagyok! –

Míg a málnát összeszedik,

 addig rájuk esteledik.

Cammognak lassacskán haza.

Aggódhat már mackó mama.

Megvan a sok málna végre,

de nem jöttek meg ebédre.

A restségért megfizettek.

Elmesélik, hogy mit tettek.

Mackó mama kicsit dohog:

– Hát ez bizony csúnya dolog! –

Megfürdenek, vacsoráznak,

s örülnek a finom ágynak.

Mackó mama még mosogat,

s gombolyítja a fonalat.

Három mackókölykét nézi,

mind a hármat nagyon félti.

Brummot, Bömbit és Emesét.

s kik hallgatták e kis mesét.