A zaj örök,
az ember ízlés,
velünk van a zene,
mit hittünk egykor
a szférák lényegének,
majd kitapogattuk
megannyi hullám segítségével,
a színképelemzések bölcsességével
egyedüllétünk képtelenségét,
rájöttünk a pulzálás okaira.
Talán a megfigyel? szívdobbanása,
képtelensége a magányra.
Gyerek rejti fülét nagy tengeri kagylóba,
víznek már híre-hamva nincsen,
a légüres térben hangokat várunk
csillagok és parányok közt
id?tlen.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.29. @ 21:18 :: Petz György