Semmi? Semmittevés.
Otthon, díványon tespedés,
Tévé, vacsora, gyerek leckét csinál.
Anyja simogatást vegyít faggyal,
fagylaltot, vagy épp pofont kínál.
A dívány! Igen ott!
Polcon a nippek lesik
a mónikam?sort,
világot átszöv?, tervezett
értékrombolás a semmir?l.
Rólad. Most te is a semmi vagy.
Miért lennél több mint a szél,
ami erd?n barangol?
Mond mit?l több, ha hangol
tespedésre puszta léted a rossz díványon?
Ha három kívánságon túl az élet sem fogható,
csak álom,
és arcodon ébren, ráncba revül
új strigula?
Részegen felh?k felett kanyarog napod.
Keres hegyet, hogy mögé lebukjon.
Hagyod, ennyi jusson
egy dolgos életért?
Adott-kapott
szerelmekért a hangya emlék?
Hallgatod.
Kikopott gitáros penget régi húrt.
Hat, s?t hét se. Egy csupán.
Kertedben aludni készül
seregnyi egykor jótorkú
madár.
Dalos.
Ikarosz is zuhanóban odafentr?l.
Múzsád,
hisz meséltem, pofont oszt gyereknek.
Altatod magadra kényszerített
bels? magánnyal a csendet.
Valaki idebenn azt donogta,
Hallotta, hallom!
Lehet, nekem mondta!
Valami üzenet, posta, meg postáslány nélkül.
Tértivevénnyel.
„Nem történt semmi, csak elválunk csendben,
Good bye, good bye….”
Good bye.
Az étek asztalon.
Jó apaként ülök asztalf?re.
Hallgatom az áldást
árnyak fehérre vonalkódosult szájaiból.
Akár te is ideülhetsz örülni
tartalmas semminek.
Ami az élet.
A hétköznap is ünnep.
Tespedésben is.
Nekem elhiheted.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Balog Gábor -csataloo
