A Gyilkos-tói legenda kapcsán jutott eszembe ez a régi versem.
Saját fotó
Múltam magamban hordom.
Lelkembe égett bélyeg
az ?si nász.
Tavasz-zöld lombruhában,
képzelet bíborában
el?ttem állsz.
Szívem tehozzád tér meg.
Gondolatom csönd-puha
fátyla ölel,
tájad kéjesen járja,
verg?d? madárszárnya
hozzád emel.
Szépséged bilincse vár,
b?völet rabja vagyok
mégis hagyom,
mert hozzád köt a h?ség…
Balzsamos éltet-vized
egyre szomjazom.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.04. @ 07:24 :: Koosán Ildikó
