Itt vagy: én érzem.
Csendesen kérem:
ha el tudtál hagyni,
hagyj el egészen.
Csendesen kérem:
ha el tudtál hagyni,
hagyj el egészen.
Itt lógtok, szépen sorban.
Jól van ez így, jól van.
Él?k helyett…
szeretlek titeket: holtak.
Fényes egek, borongó erd?k,
n? tart fehér naperny?t…
amott els?áldozó csipkés fátyla,
magányos alak – megváltását várja –
szomorú szem? kisfiú.
Képek. Óh, a képek…
Itt vagy: én érzem.
Csendesen kérem:
ha el tudtál hagyni,
hagyj el egészen.
Emlékszem… persze…
a Körkép… Kezed kezembe fogtam.
Boldog voltam.
Szomjas vándorként ittam a Szépet.
(Mert mellettem tudtalak téged.)
Most, megint…
Itt vagy: én érzem.
Csendesen kérem:
ha el tudtál hagyni,
hagyj el egészen.