– Helló, drágám.
– Szia, Béla.
– Na, csak nincs rosszkedve az én cuncimókusomnak?
– Nincs. De derülni sincs okom.
– Mesélj, mi van? Leboruljak eléd és mondjam azt, hogy szeretlek? A múltkor ez hatott!
– Nem kell semmi ilyesmi, ha szeretsz, szeretsz, ha nem, nem!
– Nocsak, ezt most ilyen könnyen elintézed?
– Nem tulajdonítok a dolgoknak nagyobb jelent?séget, mint milyen jelent?ségük valójában van.
– Húha…Mély bölcsesség! Ezt valahol olvastad?
– A rádióban mondták. Mikor hazaértem, bekapcsoltam és éppen ezt mondták.
– Már megint a rádió… És most mit hallgattál?
– A feleségek háziasszonyi kötelességeir?l esett szó.
– És? Valami olyasmit mondtak, ami neked nem smakkolt?
– Azt mondták, hogy a rendes feleség jó háziasszony, és minden nap f?z a férjének.
– Minden nap? Hát ha nem dolgozik, akkor ebben van igazság. De ha a feleség is dolgozik, akkor ez talán nem várható el. Jó a hideg vacsora is.
– Igen, de azt mondták, hogy naponta egyszer kell f?tt ételt enni. És ha valaki nem ebédel f?tt ételt, akkor vacsorára a gondos feleség gondoskodik a f?tt ételr?l. Azért gondos feleség!
– Nem kell ezeket a rádiós jó tanácsokat szó szerint venni, drágám. Csak nem f?ztél nekem valamit?
– Ne örülj, nem f?ztem, mert mióta meghallgattam, ezen gondolkodtam és nem jutottam hozzá, hogy f?zzek.
– Nem baj, miattam nem kell f?znöd, jó nekem akármi is.
– De az akármi nem f?tt étel!
– Egye meg a fene a f?tt ételt, kedvesem. Csak akad valami hideg kaja itthon?
– Hát nem is tudom, de majd körül nézek mindjárt.
– Hát nézd majd meg miel?bb, mert piszok éhes vagyok, különösen korog a gyomrom, mióta a kajáról beszéltünk.
– Látod, már sürgetsz is! Pedig én is munkából érkeztem haza! Fáradtan! Ennek ellenére neked kellene a f?tt étel, csak nem mondod meg egyenesen!
– Ugyan, Editkém, mondom, hogy ne csinálj ebb?l problémát!
– Tudtam, hogy ez lesz bel?le. Mikor megjöttél., még „cuncimókus” voltam, aztán „drágám” lettem, majd „kedvesem”, de most már csak „Editkém” vagyok. Megy fel benned a pumpa! Nemsokára „Edit” leszek, simán, egyszer?en, aztán rossz feleség, utána hanyag háziasszony, majd nem tör?döm asszony, mert nincs f?tt étel az asztalon!
– De hát én semmi ilyesmit nem kértem, s?t ellenkez?leg, azt bizonygatom, hogy miattam nem kell f?znöd!
– De közben mást gondolsz, lerí az egész magatartásodról, látszik a szemeden!
– Edit, Edit, már megint sikerülni fog felcukkolnod!
– Mert fáj az igazság, mert te nem mered egyenesen a szemembe vágni, hogy rossz háziasszony vagyok, csak magadban sajnálsz le!
– Most már ha lenne f?tt étel, akkor sem ennék bel?le! Csak hideg kosztra vágyom, de arra már nagyon!
– Értem, de akkor inkább várj még egy kicsit, leszaladok az üzletbe, vásárolok ezt-azt és összecsapok valami f?tt ételt, olyan kedvedre valót.
– Edit, figyelj rám, figyeld a számat, lassan mondom: mi-at-tam nem kell f?z-nöd!
– Ne titkold a vágyadat, nekünk ?szintének kell lennünk egymáshoz. Tudom, mit szeretnél, nekiállok, megf?zöm.
– De a hétszentségét, Edit, nem akarok f?tt ételt, mert az megint id?t vesz el. Éhes vagyok, jó a hideg kaja, csak adjál már valami vacsorát.
– De én f?znék neked pékné módra…
– Ne! Se pékné, se Kovácsné módra ne f?zz nekem semmit! Értsd már meg, miattam nem kell f?znöd!
– Brühühü…Bruhaha… Hát ezt érdemlem t?led?
– Most meg miért sírsz? Te sírsz, amikor az éhségt?l nekem kezdenek folyni a könnyeim? Te sírsz, aki rám akarja er?ltetni a f?tt ételét, holott nekem az nem kell? Te sírsz?
– Mert nem vagy megért?, hanem követel?dz? vagy! És ez engem nagyon bánt!
– Mit követelek én?
– A hideg ételt, mert nem akarod elismerni, hogy a f?tt ételre vágyakozol.
– Jó, rendben van, kivárom. Menj le, vásárolj és készíts valami f?tt ételt. Addig, amíg elkészül, majd csak nyelek! Ezt már úgyis megtanultam melletted! Állj neki és f?zzél!
– Neked.
– Mi az, hogy nekem? Kett?nknek.
– Nem, mert én magam miatt nem f?znék, ha készítek f?tt ételt, azt csak miattad teszem.
– Na, most fogok robbanni! Mi-at-tam nem kell f?z-nöd! Tizedszer üvöltöm bele az estébe!
– Látod, Béla. Ez tesz engem tönkre, ez a határozatlanság . Nem tudod eldönteni, hogy f?zzek-e vagy sem, nem mondod meg, hogy mit f?zzek, mit ennél szívesen!
– …..(a férj hörög)
– Béla, Béla! Hová készülsz, hová mész?
– Lemegyek a sarki vendégl?be, mert ott nyugodtan meg tudok vacsorázni. Itthon már elment a kedvem az evést?l is! Nem kell se meleg, se hideg koszt!
– Jó, várj, készülök én is.
– Te is lejössz?
– Hát persze, már több mint egy órája lefoglaltam számunkra ott egy asztalt…
– Edííííít!!! Teee!….
– Nyugalom, Béla, már alaposan megjegyeztem, hogy miattad nem kell f?znöm….
