– Bújj csak, bújj csak…
– Ölelj át szorosan, olyan jól esik. Most valahogy pihegnem kell…
– Pihegj csak. Én megpróbálom a másik kezemmel elérni a cigit és rágyújtani.
– Rágyújtani? Muszáj? Mindjárt a csók után?
– Jaj, hiszen ha akkor esik a legjobban.
– Várj még egy kicsit. Beszélgessünk inkább. Ugye jó volt?
– Persze, hogy jó volt. Jó szokott lenni.
– Ne így, mint aki azt mondja, hogy a húslevesed jó szokott lenni.
– Na, jó, egy kicsit még várhat az a cigi. Akkor mondd te, hogy milyen volt?
– Csodás volt, csodás vagy, mester a szakmájában. És neked is jó volt, ugye?
– Nekem is jó volt.
– Ez így nem elég, részletezd egy kicsit, b?vebben.
– Úgy, ahogy a vicc mondja, hogy jó volt, de ha b?vebben mondom, akkor nem volt jó?…
– Te, szemtelen. Úgy részletezd, ahogy tényleg érezted. Bontsd ki az érzéseidet.
– Elfáradtam.
– Ennyi? Elfáradni a favágásban is lehet.
– Úgy! Szóval olyan mechanikus volt az egész, mint a favágás? Köszönöm a nyílt beszédet!
– Ne butáskodj, nem így értettem. Csak szeretném tudni, hogy mit érzel így, utána, ott belül?
– Akkor, amikor már újra kapok leveg?t?
– Emelkedj már egy kicsit a fellegek fölé. Ne ragadj le úgy, mintha neked a szerelmeskedés csak fizikai teherpróba lenne. Szárnyalj, repülj, mint a madár!
– Melyik madár?
– Mindegy, csak olyan, amelyik fel tud emelkedni a szürkeségb?l a fények felé.
– De mégis melyik madár? Csak nem a gólya?
– Jaj nem, inkább a fecskemadár.
– Amelyiknek olyan villásfarka van?
– Ezt most miért kérdezed?
– Mert érzem, hogy ebben valami rejtett bírálat húzódik meg. Persze, hiszen nekem nincs villásfarkam.
– Nem vagy normális! Miket magyarázol bele a szavaimba!
– Szóval normális sem vagyok? Olyan férfi (férfi? ugyan, szerinted talán nem is az!), aki mechanikusan szeretkezik, villásfarka nincs, nem tud emelkedni és nem m?vész, hanem iparos a szakmában…
– Azt mondtam rád, hogy mester!
– Persze, az iparosokat sokszor így szólítják.
– Ja igen, ti férfiak azt valljátok a szerelmi játékok terén is: "Csak hódolat illet meg, nem bírálat"
– Na végre kimondtad, hogy inkább bírálnál.
– Ó, te mimóza. Én törekszem költ?i kifejezésekre! Hát mit mondjak, hogy abbahagyd a sértett pózt?
– Pózt? Éppen te kedveled a különböz? pózokat…
– Piszok vagy! Béla, ne veszekedjünk! Jó volt, talán neked is jól esett, pihenjünk még egy kicsit, aztán jó éjszakát.
– De nagyon szabadulni akarsz! Látom, mindenáron végét akarod vetni az eseménynek!
– De nem, csak azt hittem…
– Azt hitted? Amikor még mindig nem mondtad el, hogy milyen volt?
– Én elmondtam, megismétlem, hogy csodás! De neked?…Ugye neked is jó volt?
– Bevallom, nekem van egy hiányérzetem!
– Na látod, végre hogy kibökted. Mondd, ne kímélj, legyél végre nyílt és ?szinte. Mi az?
– Még mindig nem tudtam rágyújtani arra a finom cigarettára….
– Gyújts rá, gyújts rá, te élvezethalmozó! De még egyet mondj meg, légy szíves.
– Megmondom. Mire vagy kíváncsi?
– Mondd, Béla, ugye jó volt?….
