Bonifert Ádám : Amat?rök verspályázata görbe tükörben

A zs?ri – ahogy a kép is mutatja – bizony törhette a fejét…

 

Az amat?r versel?knek kiírt pályázaton feladatként csak ennyit jelöltek meg : írjanak verseket, bármilyen formában, bármilyen stílusban, bármilyen tartalommal. Csak annyi a kikötés, hogy a mottó: „Elveszett fények”.  Számos pályázó akadt, ebb?l négy került díjazásra – hogy miért, azt nem magyarázták meg az eredményhirdetésnél. Miután elolvastam ?ket, meg  is értettem ennek okát. A sokféle szerkeszt?i felfogás a zs?riben úgy került konszenzusra, hogy minden zs?ritag jelölt egy „nyertest”.

 

Elvesztett fények       (a szerz? konszolidált polgár, hagyomány?rz?, némi nosztalgikus beütéssel)

 

Mi közöd van a világhoz –                        

szid, megdorgál, olykor átkoz,            

múlt id?b?l gyakran áthoz                  

felejtend? képeket.                                

                                                                 

Megérted-e a világot –                         

mindazt, mit a múlt kivágott,               

míg az utad mellett állott,                      

s azt hitted, ez lényeged.                         

 

Rájössz, változik a világ –                   

belülr?l az ember kilát,                         

de ha kintr?l mondja: vivát,                   

átgyúrja az életet.                                            

                                                              

Keresel egy szilárd pontot –                  

ahonnan majd az elrontott                    

léttel rendezed sok gondod,            

s azt hiszed, ezt kérheted.                

 

Forog az id? kereke –                       

fehér szürkül, s lesz fekete,             

s nem festesz már a terekre             

diadalmas képeket.                          

 

Múló id? csorgó kútján –                    

tévedések országútján                           

haladsz tovább kurtán-furcsán,           

s elveszted a fényeket.                         

                                                            

 

 Elhulló fények        (a szerz? politikus, vagy annak véli magát, de nem a legjobb évjáratból)

 

 Na és akkor mi van?                            

 Lefikázom, amit itt látok,      

 ezt a csalánvilágot,    

 ha lenne módom, pofán vágnám,        

 mert elhitette, belém maratta
 sok marhaságát,                           

 azt, hogy a kezdet után jön a vég,    

 hogy van er?forrás, szépségforrás, jöv?forrás, 

 pedig semmi nem biztos,                                         
 minden konvergál valahová,                            

 relatív létek csapdáiban futjuk             

 köreinket, nincs biztos támasz,  

 sem biztos pont,                                                      

 sem semmi más,                                                       

 csak a semmi, ami nem is látható.                          

 de trendi és baró,                                                             

 kanyarok között                                                

 kanyargok tovább                                            

 és nem találok                                                  

 elvesztett fényeket –                                         

 érted a lényeget?

 

 

Elemésztett fények   ( a szerz? újságíró, b?nügyi tudósítói látásmóddal)

 

 Én és a világ –     

 mondd meg, minek ez,

 megrágott évek

 emésztetlenek,

 torkomon akadt  

 szálka a jelen,

 lyukas cip?ben

 jár a végtelen,

 csupa kiütés
 a világ teste,

 torzult kinövés

 vérrel megfestve, 

 rákos duzzanat,

 lapul több helyen,

 ki tudja, mi lesz,

vagy hogy mi legyen,        

 sötétl? szemek,

 lesnek, hogy élek,

 hol lehetnek az

 elvesztett fények?

 

 

 Fény nélkül is van élet (a szerz? menedzser, sajátos felfogással és értékrenddel)

 

  Elvesztek, hát elvesztek,

  talán jobb is így,

  szemétládákban van a helyük,

  ha nem veszed semmi hasznukat,

  miért kell látni, 

  ha kitapogathatod, merre menj,

  messzir?l és gyorsan jönnek

  a fénysugarak.

  csoda-e, ha elfáradnak,

  s nincs rosszabb a fáradó fénynél.

  Akkor inkább vesszenek,

  hulljon a férgese,

  neked haladni kell a jöv? felé

  legalább nem látod
  mi hullik el a világban,
  majd lesz még egy fénysugár,

  mely erre jár és itt marad

  s akkor markodba kaphatod végre. 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.06.23. @ 09:17 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.