Tisztelet Aranynak és Rilkének
Elgondolod,
mert kevés az ösztön és tapasztalat,
a gondolatnak nincs közepe, széle,
minden pontja ráderül az egészre.
S már azt hiszed, olyan valóság ez,
Amilyen az álmokban az ember –
Körülveszik állatok és tárgyak,
A teremtés közepiben állna,
Ahonnét a folyvást ébredéssel
Csipát töröl, napfénnyel szemében,
Azt hiszi, ha kezdete nincs, vége,
Folyamatosan jelenben élhet,
Megcsodálja, hány öreg volt mindig,
Sose n?nek, a gyerekek úgyszint.
Akkor aztán sorban rá is törnek:
Foga-szeme-haja ?szid?nek,
Gyerekei sorra mennek másra,
Egyik ?rzi, mit bel?le láttak,
Furcsállja a másik – öregember,
Nem tudja mit elébb ide tett le,
Húzódozik, öregszik a korral,
Összegy?lne egy szempillantásba,
Annyit tud, mennyit a végén szoktak:
Akárha a teremtésben állna.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.05. @ 08:28 :: Petz György