*
Mikor elindulsz
törni házasságot
évek alatt kőbe vésett
igazságaidból kicsusszanva,
mint bőréből kígyó,
nem fáj,
csak hűvösebb van kissé
a repceföld felett.
Nem nézel szembe,
hátra sem.
Önmagadban felemelt
arccal képzeled
ez nem csalás,
sors kényszerít,
engedni törvényt
szélnek,
jó hitet folyóba dobni be.
Nem hívott senki.
Az üzenet tőle könnyű,
súlytalan.
Lebeg.
Magad döntötted el:
megszeged tested
mint illatos, forró kenyeret,
mézzel csurgatva
lelkét etetni meg.
Nem éhes!
Csak harap.
Öled maradt, meg egy pillanat.
Sebekkel ébredsz
pünkösdi szerelemből.
Magad.
A víz sem gyógyít.
Pedig most úgy szakad!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Báder Judit
