Te bőrömre feszülő
stílustalan anyag,
kéznek ellenszegülő
borzalmas rongydarab,
kompressziód mély véna-
fulladás, élvezet,
– mikor az ember béna,
történik baleset.
Színed barnája testem,
mégsem, – fakó sárga,
kurva drágáért vettem,
több ezer zsé-m bánta,
még nem tudom megszokni,
szökni viszont tilos,
már betiltva a zokni,
maradsz eksztázisos.
Talán majd megszeretlek,
s biztos meggyógyulok,
segítséggel levetlek,
ám szorít a hurok,
szoknya alatt vagy bilincs,
muszáj alamizsna,
és Carmen helyett a kincs,
– egy mediven harisnya.
