Kránitz Laura : nocturne zene nélkül

nocturne zene nélkül

 

rád gondolok mindig
bár…
lassan csendesülnek a szavak
egymás mellé támaszkodva
egy utolsó mondat reményével
felsorakoznak és próbálom összerakni hogy
vajon létezik megmozdul oldószer nélkül bármi

 

szabadon nyűglődök egyre kötöttséget keresve
évek torlódását felejtve lehetetlen érveket gyártva

 

mert eltévedt románcok fojtják a mindennapokat
hétköznapi passió ez melyre nem emlékezik senki
hová bújt el kinek már nem kell játszani

 

eláraszt a nem kért nem várt felejteném
hány testben nem él már semmi csak ide-oda lép…

2016.október 16.

fotó: google

Legutóbbi módosítás: 2016.12.08. @ 17:20 :: Kránitz Laura
Szerző Kránitz Laura 18 Írás
Mottóm „Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom.” 14 évesen kezdtem a versírással foglalkozni, addig csak szerettem a verseket. Hosszabb szünet után 2009-ben újra kezdtem, ill. folytattam a versírást. Nem tudom megmagyarázni, miért volt ilyen hosszú kihagyás, de azt hiszem, mindennek oka van. Írásaim fő témái: gondolataim arról, hogy látom a világot, milyen hatások érnek. Kérdésekre kérdésekkel válaszolok, örök kételkedő vagyok. Szeretem a filozofikus gondolatokat, a tömörített, lényegre törő fogalmazásokat, az élet értelmét kereső boncolgató írásokat. Bonyolult lelkem világa, kutatja a miérteket és vonzza a hasonló melankolikus lelkek megjelenését. Érdekel minden, ami a művészettel kapcsolatos és kiemelkedik az átlagból. Hol egy kép, festmény adja a gondolatokat, hol a szavak keresik a képet, ráerősítésképpen, hol független- e kettőtől és a megadott téma a versek alapja. Szeretek tömöríteni és pár szóval, mondattal elmondani azt, amit gondolok, érzek. A kötetlen verselést szeretem, de kipróbáltam magam, a kötött versformáknál is. A Facebookon megtalálható még az alábbi két posztom: - Kránitz Laura versei, gondolatai- - MA esti Lara-PHON- oldal-pársoros gondolataim egy mondatban. Szeretek véleményt írni, hozzászólni versíró társaim írásaihoz, ha megérint. Írjunk, míg úgy érezzük, feltöltődünk és többek leszünk általa, és talán fennmarad mindenkinek-e nagy sokaságból kik verset írunk, ha csak egy műve is, és átmenti valaki a jövőbe, már megérte… Szép napot mindenkinek.