Isten széke
völgyeimnek minden vétke
kótyavetyélt éke
kuporog tövében
szénéget?k izzó pokla
füstölgi emlékeit fojtva
színét vesztett id?kbe
ülsz-e még rá
magyart óvni
lábat lógatva katlanok ködébe
óvni
vagy zokogni
mit számít már
gyökerest?l kitépheted fáit
b?nbánatból fonhatod ostorát
hogy csattanjon mint korbács
az eldobott pásztorbot felett
borzongjon csak belé
kárpátok tekn?je
poroszkáltunk eleget veszend?be
zúzódjék öklöd jognak padmalyán
hisz méregfogak marta sebeket
nyalogattunk már eleget
mást nem lehet
a hegyek fekete pupillája
ridegen sóhajtja rám tekintetét
állom
s gyömöszölöm hervadt virágom
sután
lyukas zsebembe
