foto:kátya
hajnali ködben
guggolnak az istenek
s míg tejfehér világuk
elfoszlik észrevétlen
oszlopos
sorokba
rendeződik
éleket metsz
a hideg
fátylát
levetve
fókuszba
tömörül
az
átszűrődő
fény
delelőn didereg
s az istenek
lassan elnyúlnak
a sugárutakon
falakra kúsznak
tetőkre borulnak
aranyló glóriát
s narancsos palástot vet
testükre a délután
s ha kihuny a fény
varjúkárogás lesz
a szürkület
imbolygó kísértetek
szelekkel keringőznek
templomok tetején