A hajó a Cáratyuska legszebb, legnagyobb, legpusztítóbb hajója volt.
Ágyúinak száma eggyel kevesebb, mint égen a csillagok.
A legénység létszámával azonban évek óta baj volt. A cári Iparitanulóképző, mely a csórikákat képezte profi hadihajósokká, pénzügyi gondokkal küzdött.
Például nem jutott rubel Virtuális táblákra, ezért az összes lőgyakorlatot élesben voltak kénytelenek megtartani.
A Muzsikok aggódva olvasták a Prosztingerszkaja napi számait, amely tájékoztatta őket, ma, melyik falut lövik rommá, gyakorlat gyanánt.
Ekkor seperc alatt elmenekültek.
Már aki tudott! Mert az ágyúk kezelői mindig bepiáltak lövészet el?tt! Ez amolyan-jópofa-orosz népszokás volt. Ilyenkor aztán a szomszéd falu is kapott az áldásból. Így hunyt el Alekszij Botrafos, aki a slózin megnyugodva olvasgatta a gazétát, hogy ők csak a jövő héten kerülnek sorra…
Cáratyuska, egyszer meglátta a szétlőtt viskókat és utasítást adott.
Így készültek el a csodálatosan szép Patyomkin falvak, Grigorij Alekszandrovics irányításával.
A legénység gyakran nélkülözte a zsoldot és egyre elégedetlenebb lett.
Végül fellázadtak és kijelentették, mától vörösök! A cáratyuska feje is az lett, a pipától!
Az ominózus napon a főlövegkezelő ájulásig részegen állt szogálatba. Senkinek sem tűnt fel, bár a muslinca felhő amely követte, az átlagosnál is nagyobb volt.
Addg-addig tántorgott, míg elesett és rádőlt az elsütőbillentyűre, működésbe hozva az ágyút!
A Murphy törvénye szerint az évszázad lövése lett!
Így vette kezdetét a forradalom.
A többi, mese…
Legutóbbi módosítás: 2009.07.18. @ 09:16 :: Schődl Gábor
